2016. július 6., szerda

32. Fejezet: Elveszve



Szerencsések voltunk ugyanis Luke talált egy otthonos kis apartmant, ahova be tudtunk kuckózni két kerek napra. Gyomrom hatalmasakat kordulva adta tudtomra, hogy már egész napja egy falatot sem ettem. Duzzadt szemekkel kászálódtam ki az ágyból, ahova Bellával befészkeltük magunkat. Ahogy kiderült nővérem nem haragudott rám – ami számomra hatalmas megkönnyebbüléssel szolgált. Együtt sirattuk kapcsolatunkat, vagyis néha csatlakozott hozzánk Molly is.
Barátnőm teste az ágyon hevert, míg arccal lefelé lógott a padló felé, szája résnyire nyitva állt, amiből fehéren nyúlt a habzó nyála. Undorodva lépkedtem ki a hálónkból.
Két szobát kaptunk, az egyik egy olyan amerikai konyhás hálószoba, a másik pedig egy sima alvószoba, ahol mi csajok tökéletesen berendezkedtünk.
Már egy napja „laktunk” itt, Aix-en-Provence-ban. Ez a város egyenlő magával a mennyországgal, a levegő folytonosan tiszta, érezni lehet a sós és a virágok negédes illatától nehéz szellőt. A macskaköves utak mentén leanderek ezrei virágzanak, rózsaszín és törtfehér színű szirmaik pedig vonzzák magukhoz a zümmögő méheket, talán ez derített kissé jobb kedvre.
Elfogadható külsőt varázsolva magamra, kiléptem a borús város pezsgő utcáira. Mélyen magamba szívtam a kellemes levegőt és lábaimat mozgásra kényszerítettem. Kisebb kavicsokat rugdostam magam előtt néha-néha fellesve nehogy eltaláljak egy óvatlan járókelőt. Egy szendviccsel a kezembe sétáltam tovább. Nem sejtettem merre gyalogolok, mellettem turisták ezre csattogatták drágábbnál-drágább fényképezőgépeiket, miközben szájukat nem egyszer hagyta el káromlás. Néha elmosolyodtam megszólalásukon, de kívülről nézve leginkább egy olajbogyós szendvicset majszoló depis lányra hasonlíthattam. Egyre csak lassabban szedegettem a lábaimat, ugyanis a mellettem masírozó tömeg csak úgy növekedett.
A házak megegyeztek a nizzaiakkal, ugyanúgy két vagy háromemeletes kis lakások, fehéres vagy bézses árnyalatban, melyekről már kezdett mállani a vakolat, valahogy így tudtam jellemezni a környéket. A lakások előtt viszont, egymástól megfelelő távolságra hatalmas platánok terebélyesedtek fejünk fölé, eltakarva a napot, ami most a felhők mögül bujkálva lesett le reánk.
Kis sétálás után megjelent előttem a tömeg igazi oka, egy hatalmas gótikus templom emelkedett a fellegekig. Aprólékosan faragott boltívek és mesés rózsaablakok díszítették. Ez volt az Aix Cathedral. Tegnap Dave-vel már felfedeztük a város rejtelmeit, de jó érzés volt egyedül megszemlélni ezt az építészeti csodát.
Az egyik öreg platán levelei alá fészkeltem magamat és nyugodtan elfalatoztam ebédem utolsó morzsáit is. Volt időm átrágni magam mindenen, a kapcsolatomon, amit alig egy napja tettem tönkre, egy hülye vágy miatt.
Jogos megkérdezni azt, hogy akkor most mi is van köztem és Shawn között? Igazából semmi, számára csak egy lány vagyok, aki megkapta az ex címet. Hogy számomra ki ő? Az már egészen más tészta. Érzéseim nem tűntek el, sőt még inkább megerősödtek, mintha szándékosan akarnának kicseszni velem. Megemésztő az a tudat, hogy most már nem érhetek hozzá, hogy nem csókolhatom málnás árnyalatú, dús ajkait, nincsen jogom hozzá. Egyedül a távolból való szemlélés maradt nekem.
Próbálkoztam a közelébe férkőzni, de egy legyintéssel elintézte a monológjaimat, bár igaza van, megcsaltam, ami nem számít kis bűnnek.
Gondolataim menetéből telefonom eszeveszett csörgése rángatott ki, mérgelődve húztam elő a zsebemből, ahol Molly képe villogott. A zöld ikont megnyomva szorítottam a fülemhez a készüléket.
 - Shelly! – kiáltott bele a telefonba bőszen. Hallottam a hangján, hogy vigyorog.
 - Ja, igen én vagyok az.
 - Én is szeretlek – csivitelte nem kevés szarkazmussal a hangjában. – Hol vagy? Bells halálra aggódta magát, nem beszélve Davidről, majdnem kiverte a kezemből a telefont – a beszélgetés kezdett kissé más felé sodródni, így hamar félbeszakítottam az elkalandozó lányt.
 - Sétáltam egy kicsit, most pedig pihenek. Mit akarsz Molly?
 - Igazából Luke vetette fel az ötletet, hogy kissé ki kéne eresztenünk a gőzt egy buli keretében. Tudod, amíg te és Dave a történelem iránti szereteteteket éltétek ki, addig mi kerestünk egy jó szórakozóhelyet itt Aix-en-Provence-ban, gondoltam szólok, hogy húzz haza.
 - Oké, indulok – csaptam le a telefont és már feltápászkodva kezdtem visszafelé araszolni, jó lett volna tudni, hogy egyáltalán merről jöttem.
Testemen végigszántott egy kisebb pánikroham, de hamar rendeztem elszabaduló érzelmeimet, nem most volt itt az ideje annak, hogy szabadjára eresszem felgyülemlett indulataimat.
Egy idős hölgyhöz sétálva útbaigazítást kértem, a gond az volt, hogy nem tudtam merre van az apartmanunk. Gondoltam körül írom a területet, de itt majdnem az összes utca ugyanúgy festett. Telefonomat előkaparva tárcsáztam is Mollyt, viszont barátnőm hangja helyett egy recsegő férfi kezdett dumálni arról, hogy lejárt az egyenlegem. Eszelősen méregettem a kezemben heverő készüléket, közel jártam ahhoz, hogy kedves mobilom a földön végezze, végül egy mély sóhaj mellett törődtem bele a sorsomba.
Összevissza bolyongtam a gyönyörű városba, ami a Mennyországból kezdett Pokollá avanzsálni. Lábaimat lejártam és pénzem se volt, mert okosan elköltöttem azt a reggelimre. Utolsó reményem a barátaimban volt, ha feltűnik nekik, hogy már vagy két órája otthon kéne lennem, lehet felhívnak. Egy padra esve vártam a megváltó csengőt és magamban halk imát mormoltam arról, hogy nehogy lemerüljön az aksim.
Órák óta ücsörögtem a padon, mikor egy hangos „úristenem” visszarázott a jelenbe. Barátom, vagyis ex-barátom sietett felém, hatalmas léptekkel szelve a levegőt. Tekintetünk találkozott, barna íriszei aggodalmasan csillogtak és egy perce szívem megállt. Ajkain egy szeretetteljes mosoly ült, melengette a szívemet. Az, hogy aggódott értem minden eddigi kételyemet elsodorta magával. Féltem talán már nem szeret, de arcát látva egészen más volt ráírva, féltett, aggódott értem, és most, hogy megtalált megnyugodott. Egy hercegnőnek éreztem magamat, akit épp most készült megmenteni a hercege. Elém érve, nem vont karjaiba és még csak egy csókot sem nyomott éhező ajkaimra. Feszesen állt előttem, izmai pattanásig feszültek, úgy látszott küzdött magával, akárcsak én.
Két szerencsétlen ember, aki nem tud mit kezdeni az érzéseivel, legszívesebben a karjaiba kapaszkodva csókolnám egészen a halálomig, de ez most elég abszurd volt.
 - Mégis mit képzeltél magadról? Csak úgy lelépsz egy szó nélkül? – szólalt meg végül rekedten. – Shelly, megértem, hogy kell egy kis levegő, de miért nem kérted meg Bellát, vagy Mollyt, hogy kísérjen el, vagy még jobb szólhattál volna Luke-nak! – húzta gúnyos mosolyra az ajkait. Egy újabb tőrdöfés.
 - Egyedül akartam lenni…
 - Érdekes az elmúlt napokban nekem nem így tűnt – elmélkedett – Mintha szándékosan kerested volna Luke társaságát és hagy emlékeztesselek még egy szenvedélyes csók is elcsattant köztetek, majd az autótól elvonulva kitudja miben részesítetted még! – fűzte hozzá szavait vigyorogva.
 - Féltékeny vagy – sziszegtem, bármennyire szerettem Shawnt, most egy hatalmas pofonra viszketett a tenyerem.
 - Talán – vont vállat. – De kezdem szégyelleni az érzéseimet, hisz ki szeret egy ribancot? – kuncogott fel.
 A levegő a tüdőmben akadt és könnyek hada készült gejzírként kirobbanni könnycsatornáim közül.  Elfordítottam a fejemet és mély levegőt véve, rejtettem el fájdalmaimat szívem egyik zárt csücskébe. Utolsó mondata minden támaszomat elszakította, össze akartam csuklani, de nem adhattam meg azt az örömöt neki, hogy lásson összetörni, hisz ennek az egésznek ez a lényege, látni akar sírni, hogy tudja, nem csak neki fáj. 




Sziasztok!
Tudom hamarabb hoztam a részt, de mivel az előttem álló napok elég sűrűek lesznek, gondoltam jobb előbb mint utóbb feltölteni a részt. Remélem elnyeri a tetszéseteket és hagytok magatok után egy kis nyomot! További szép délutánt!
Puszi Kira!

2 megjegyzés:

  1. Kedves Kira!
    Huh ez meredek húzás volt,még Shawntól is..azért ezen nem kicsit lepődtem meg.Bár várható volt,hogy ha eddig nem borult ki,hát most megteszi. Ugyan jogosan tette,de azért mégiscsak sajnálom Shellyt.
    A rész összességében jól sikerült.
    Várom a fejleményeket,és,hogy mit hozol ki ebből.
    Élvezd a nyarat.
    Good luck,and send a hug.
    Xx
    Kriszti

    VálaszTörlés
  2. Kedves Kriszti!
    Már ismételni se tudom azt, hogy mennyire köszönöm a kommentedet!
    Úgátszik Shawn eddig birta :D természetesen mindennél jobban Örülök annak, hogy elnyerte a rész a tetszésedet :) még egyszer Köszi!
    Puszil Kira!

    VálaszTörlés