Szerencsések voltunk ugyanis Luke talált egy otthonos kis apartmant, ahova be tudtunk kuckózni két kerek napra. Gyomrom hatalmasakat kordulva adta tudtomra, hogy már egész napja egy falatot sem ettem. Duzzadt szemekkel kászálódtam ki az ágyból, ahova Bellával befészkeltük magunkat. Ahogy kiderült nővérem nem haragudott rám – ami számomra hatalmas megkönnyebbüléssel szolgált. Együtt sirattuk kapcsolatunkat, vagyis néha csatlakozott hozzánk Molly is.
Barátnőm teste az ágyon hevert, míg arccal lefelé
lógott a padló felé, szája résnyire nyitva állt, amiből fehéren nyúlt a habzó
nyála. Undorodva lépkedtem ki a hálónkból.
Két szobát kaptunk, az egyik egy olyan amerikai
konyhás hálószoba, a másik pedig egy sima alvószoba, ahol mi csajok tökéletesen
berendezkedtünk.
Már egy napja „laktunk” itt, Aix-en-Provence-ban. Ez
a város egyenlő magával a mennyországgal, a levegő folytonosan tiszta, érezni
lehet a sós és a virágok negédes illatától nehéz szellőt. A macskaköves utak
mentén leanderek ezrei virágzanak, rózsaszín és törtfehér színű szirmaik pedig
vonzzák magukhoz a zümmögő méheket, talán ez derített kissé jobb kedvre.
Elfogadható külsőt varázsolva magamra, kiléptem a
borús város pezsgő utcáira. Mélyen magamba szívtam a kellemes levegőt és
lábaimat mozgásra kényszerítettem. Kisebb kavicsokat rugdostam magam előtt
néha-néha fellesve nehogy eltaláljak egy óvatlan járókelőt. Egy szendviccsel a
kezembe sétáltam tovább. Nem sejtettem merre gyalogolok, mellettem turisták
ezre csattogatták drágábbnál-drágább fényképezőgépeiket, miközben szájukat nem
egyszer hagyta el káromlás. Néha elmosolyodtam megszólalásukon, de kívülről
nézve leginkább egy olajbogyós szendvicset majszoló depis lányra
hasonlíthattam. Egyre csak lassabban szedegettem a lábaimat, ugyanis a
mellettem masírozó tömeg csak úgy növekedett.
A házak megegyeztek a nizzaiakkal, ugyanúgy két vagy
háromemeletes kis lakások, fehéres vagy bézses árnyalatban, melyekről már
kezdett mállani a vakolat, valahogy így tudtam jellemezni a környéket. A
lakások előtt viszont, egymástól megfelelő távolságra hatalmas platánok
terebélyesedtek fejünk fölé, eltakarva a napot, ami most a felhők mögül
bujkálva lesett le reánk.
Kis sétálás után megjelent előttem a tömeg igazi
oka, egy hatalmas gótikus templom emelkedett a fellegekig. Aprólékosan faragott
boltívek és mesés rózsaablakok díszítették. Ez volt az Aix Cathedral. Tegnap Dave-vel már felfedeztük a város rejtelmeit,
de jó érzés volt egyedül megszemlélni ezt az építészeti csodát.
Az egyik öreg platán levelei alá fészkeltem magamat
és nyugodtan elfalatoztam ebédem utolsó morzsáit is. Volt időm átrágni magam
mindenen, a kapcsolatomon, amit alig egy napja tettem tönkre, egy hülye vágy
miatt.
Jogos megkérdezni azt, hogy akkor most mi is van
köztem és Shawn között? Igazából semmi, számára csak egy lány vagyok, aki
megkapta az ex címet. Hogy számomra ki ő? Az már egészen más tészta. Érzéseim
nem tűntek el, sőt még inkább megerősödtek, mintha szándékosan akarnának
kicseszni velem. Megemésztő az a tudat, hogy most már nem érhetek hozzá, hogy
nem csókolhatom málnás árnyalatú, dús ajkait, nincsen jogom hozzá. Egyedül a
távolból való szemlélés maradt nekem.
Próbálkoztam a közelébe férkőzni, de egy
legyintéssel elintézte a monológjaimat, bár igaza van, megcsaltam, ami nem
számít kis bűnnek.
Gondolataim menetéből telefonom eszeveszett csörgése
rángatott ki, mérgelődve húztam elő a zsebemből, ahol Molly képe villogott. A
zöld ikont megnyomva szorítottam a fülemhez a készüléket.
- Shelly! –
kiáltott bele a telefonba bőszen. Hallottam a hangján, hogy vigyorog.
- Ja, igen én
vagyok az.
- Én is
szeretlek – csivitelte nem kevés szarkazmussal a hangjában. – Hol vagy? Bells
halálra aggódta magát, nem beszélve Davidről, majdnem kiverte a kezemből a
telefont – a beszélgetés kezdett kissé más felé sodródni, így hamar
félbeszakítottam az elkalandozó lányt.
- Sétáltam
egy kicsit, most pedig pihenek. Mit akarsz Molly?
- Igazából
Luke vetette fel az ötletet, hogy kissé ki kéne eresztenünk a gőzt egy buli
keretében. Tudod, amíg te és Dave a történelem iránti szereteteteket éltétek
ki, addig mi kerestünk egy jó szórakozóhelyet itt Aix-en-Provence-ban,
gondoltam szólok, hogy húzz haza.
- Oké,
indulok – csaptam le a telefont és már feltápászkodva kezdtem visszafelé
araszolni, jó lett volna tudni, hogy egyáltalán merről jöttem.
Testemen végigszántott egy kisebb pánikroham, de
hamar rendeztem elszabaduló érzelmeimet, nem most volt itt az ideje annak, hogy
szabadjára eresszem felgyülemlett indulataimat.
Egy idős hölgyhöz sétálva útbaigazítást kértem, a
gond az volt, hogy nem tudtam merre van az apartmanunk. Gondoltam körül írom a
területet, de itt majdnem az összes utca ugyanúgy festett. Telefonomat
előkaparva tárcsáztam is Mollyt, viszont barátnőm hangja helyett egy recsegő
férfi kezdett dumálni arról, hogy lejárt az egyenlegem. Eszelősen méregettem a
kezemben heverő készüléket, közel jártam ahhoz, hogy kedves mobilom a földön
végezze, végül egy mély sóhaj mellett törődtem bele a sorsomba.
Összevissza bolyongtam a gyönyörű városba, ami a
Mennyországból kezdett Pokollá avanzsálni. Lábaimat lejártam és pénzem se volt,
mert okosan elköltöttem azt a reggelimre. Utolsó reményem a barátaimban volt,
ha feltűnik nekik, hogy már vagy két órája otthon kéne lennem, lehet felhívnak.
Egy padra esve vártam a megváltó csengőt és magamban halk imát mormoltam arról,
hogy nehogy lemerüljön az aksim.
Órák óta ücsörögtem a padon, mikor egy hangos
„úristenem” visszarázott a jelenbe. Barátom, vagyis ex-barátom sietett felém,
hatalmas léptekkel szelve a levegőt. Tekintetünk találkozott, barna íriszei
aggodalmasan csillogtak és egy perce szívem megállt. Ajkain egy szeretetteljes
mosoly ült, melengette a szívemet. Az, hogy aggódott értem minden eddigi
kételyemet elsodorta magával. Féltem talán már nem szeret, de arcát látva
egészen más volt ráírva, féltett, aggódott értem, és most, hogy megtalált
megnyugodott. Egy hercegnőnek éreztem magamat, akit épp most készült megmenteni
a hercege. Elém érve, nem vont karjaiba és még csak egy csókot sem nyomott
éhező ajkaimra. Feszesen állt előttem, izmai pattanásig feszültek, úgy látszott
küzdött magával, akárcsak én.
Két szerencsétlen ember, aki nem tud mit kezdeni az
érzéseivel, legszívesebben a karjaiba kapaszkodva csókolnám egészen a
halálomig, de ez most elég abszurd volt.
- Mégis mit
képzeltél magadról? Csak úgy lelépsz egy szó nélkül? – szólalt meg végül
rekedten. – Shelly, megértem, hogy kell egy kis levegő, de miért nem kérted meg
Bellát, vagy Mollyt, hogy kísérjen el, vagy még jobb szólhattál volna Luke-nak!
– húzta gúnyos mosolyra az ajkait. Egy újabb tőrdöfés.
- Egyedül
akartam lenni…
- Érdekes az
elmúlt napokban nekem nem így tűnt – elmélkedett – Mintha szándékosan
kerested volna Luke társaságát és hagy emlékeztesselek még egy szenvedélyes
csók is elcsattant köztetek, majd az autótól elvonulva kitudja miben
részesítetted még! – fűzte hozzá szavait vigyorogva.
- Féltékeny
vagy – sziszegtem, bármennyire szerettem Shawnt, most egy hatalmas pofonra
viszketett a tenyerem.
- Talán –
vont vállat. – De kezdem szégyelleni az érzéseimet, hisz ki szeret egy
ribancot? – kuncogott fel.A levegő a tüdőmben akadt és könnyek hada készült gejzírként kirobbanni könnycsatornáim közül. Elfordítottam a fejemet és mély levegőt véve, rejtettem el fájdalmaimat szívem egyik zárt csücskébe. Utolsó mondata minden támaszomat elszakította, össze akartam csuklani, de nem adhattam meg azt az örömöt neki, hogy lásson összetörni, hisz ennek az egésznek ez a lényege, látni akar sírni, hogy tudja, nem csak neki fáj.
Sziasztok!
Tudom hamarabb hoztam a részt, de mivel az előttem álló napok elég sűrűek lesznek, gondoltam jobb előbb mint utóbb feltölteni a részt. Remélem elnyeri a tetszéseteket és hagytok magatok után egy kis nyomot! További szép délutánt!
Puszi Kira!
Kedves Kira!
VálaszTörlésHuh ez meredek húzás volt,még Shawntól is..azért ezen nem kicsit lepődtem meg.Bár várható volt,hogy ha eddig nem borult ki,hát most megteszi. Ugyan jogosan tette,de azért mégiscsak sajnálom Shellyt.
A rész összességében jól sikerült.
Várom a fejleményeket,és,hogy mit hozol ki ebből.
Élvezd a nyarat.
Good luck,and send a hug.
Xx
Kriszti
Kedves Kriszti!
VálaszTörlésMár ismételni se tudom azt, hogy mennyire köszönöm a kommentedet!
Úgátszik Shawn eddig birta :D természetesen mindennél jobban Örülök annak, hogy elnyerte a rész a tetszésedet :) még egyszer Köszi!
Puszil Kira!