21. Fejezet: Gondok

Még mindig nem szólaltam meg. Vártam valamire, de nem is sejtettem, hogy mire. Egy varázsszóra? Egy véletlen érintésre? A csókjára? Fogalmam sem volt róla, de ajkaimat nem nyitottam szólásra és tudtam, hogy ezzel az őrületbe kergetem a mellettem fekvő fiút.

 - Shelly… - gyűrt maga alá, tehát én alatta voltam ő pedig fölöttem terpeszedet. Térdei a derekamat ölelték át, míg kezeivel fejem mellett támaszkodott. Orrával az arcomat bökdöste és próbálta magára vonni a figyelmemet. Tekintetemmel kerültem az övét. – Kérlek… - susogta a fülembe lágyan. Puha ajkai simogatták a bőrömet. Halk sóhaj szakadt fel belőlem, emiatt átkoztam magamat. Hülye test! – Nagyon haragszol? – búgta halkan.

 - Igen – tört ki belőlem és felnéztem végre rá. Egy lila folt virított a szája szélében, amiből lassan szivárgott a vörös folyadék. Ijedten kaptam oda kezeimet és átkoztam Dave védő ösztöneit. – Úristenem…

 - Megérdemeltem – kuncogott fel és bűnbánó képpel meredt rám, ha ezeknek a mogyoró barna szemeknek valaki ellenállni tudna az hívjon fel engem, mert számomra az egy lehetetlen küldetés. – Sajnálom – bökte meg az arcomat orrával.

Hirtelen nem tudtam ellenállni a vágyamnak és erősen tapadtam az ajkaira, mire ő felszisszent, de nem törte meg heves csókcsatánkat. Hajába túrva húztam közelebb magamhoz, elvesztem az érzésben. Úsztam a gyönyörben, amit csak ez a fiú volt képes kiváltani a testemből.

Karjait levezette és ujjait derekam puha húsába mélyesztette, ami ezáltal felemelkedett és testéhez simult. Egyetlen egy hajszálat sem lehetett volna közénk dugni, testünk mint két lego darab úgy illeszkedett egymáshoz.

Mellkasa az enyémhez simult, és érzetem heves szívverését, megmosolyogtatott. Ajkai hirtelen elválltak tőlem és nyakamat végig csókolva haladt egyre lejjebb, kulcscsontomnál megállt és gyengéden megszívva azt, próbált belőlem hangokat kicsikarni, sikerült neki. Ajkaim közül egyre több nyögés szakadt fel. Pólóm alá dugta a kezét és felfedező túrára indult, testem minden szegletén végig simított gyengéd érintésével.

Fellegekben jártam. Az anyag már nem fedte többé felsőtestemet és én is próbáltam megszabadítani testét takaró fehér pólótól, mikor az ajtó kitárult és Molly ugrált be rajta, ahogy meglátott minket arca vörössé változott, az ajtónál állt lefagyva.

 - Öhm… nem gondoltam volna, hogy ilyen gyorsan kibékültök – nevetett fel zavartan. – Én… mindegy – rázta meg a fejét és gyorsan egy 180°-os fordulatot vett.

Átkoztam barátnőmet a tökéletes időzítése miatt, mintha egy hülye filmben lennénk. Zavartan mászott le rólam Shawn és a haját birizgálva cövekelt le az ágyam mellett. Nem nézett rám csak állt, mint valami bábú. Pólómat felkaptam magamra és pirulva néztem fel rá.

 - Jó ez most, így egy elég hülye helyzet nem? – vezette végre rám pillantását.

 - De – álltam fel. A magasság különbség azonnal szemet ütött, de nem tétlenkedett sokat. Derekamnál fogva húzott magához és egy kócos tincset eltűrve az arcomból egy csókot csent tőlem. – Nem bocsátottam még meg – köhintettem és ellöktem magamtól. Számból már szemrebbenés nélkül folyt a hazugság, már rég megbocsátottam neki, de nem voltam még biztos a döntésemben. Jól cselekszem vagy rosszul? Miért nem válaszol senki?

Homloka ráncokba szaladt és értetlenül meredt rám.

 - Az előbbi csak egy kis kaland volt – fordultam el tőle. -, ne nézz így rám, hisz pontosan tudod, hogy mit mondtál. Honnan tudjam, hogy nem gondoltad komolyan? – szipogtam elvesztve előbbi jókedvemet. 

 - Sehonnan, de…

 - Nincs de! Fájt az, amit mondtál, egy másik lány már rég végzet volna veled – kiáltottam rá.

 - Csak nem fenyegetsz? – nevetet fel gúnyosan.

 - Ilyen szórakoztató lennék? Igazad volt megérdemelted azt a hülye sebet, de még többet is! Most akkor én jövök, hagyj engem békén! – löktem el és egy jól tervezett távozást fontolgattam, de csuklóm köré fonódó ujjai megakadályoztak benne.

 - Michelle – először szólított a teljes nevemen. Megszeppentem, mert elég komolynak hangzott a szájából. – Most akkor mi a célod? Az, hogy szakítsunk vagy mi? Egyáltalán a barátnőm vagy?

 - Ezt neked kéne tudnod! – förmedtem rá, de ez az egész kezdett nagyon az agyamra menni. – Vagy talán te ezt nem is neveznéd járásnak, csak egy röpke kalandnak itt Franciaországban?

 - Ilyeneket egyáltalán hogy mersz gondolni? Szeretlek, de kezdek kételkedni benne, hogy te is így éreznél – na itt elszakadt a cérna és a kezem hangosan csattant az arcán. Szemei elkerekedtek és hitetlenül meredt rám. Ilyenkor a filmekben a fiú vissza szokta verni a lányt, de tudtam, hogy Shawn ilyenre nem lenne képes. – Akkora egy barom vagyok – dőlt neki a falnak.

 - Én nem akartam – ellenkeztem azonnal és vöröslő arcához kaptam a kezemet. Elmosolyodott és magához vonta a testemet. Arcát a nyakamba fúrta és éreztem terjeszkedő mosolyát a bőrömön. – Sajnálom – sóhajtottam.

 - Felejtsük el, rendben? Nem akarlak elveszíteni, érted? Fontos vagy számomra – csókolt meg és végszóra az ajtó kicsapódott és vigyorgó barátnőm állt ott.

 - Na, ha már mindenki boldog és szerelmes, menjünk mert lekéssük a menetet! – invitált ki minket a szobából. – Már azt hittem tényleg szakítotok, komolyan olyan hülyék vagytok. Hé Shelly, szerintem öltözz fel – mutatott a pizsamámra.

Pirulva hátráltam vissza és valami elfogadható ruhát kerestem ki a táskámból. Egy virágmintás ujjatlan inget és egy barackvirág színű miniszoknyát kaptam magamra. Ingemet betűrtem a szoknyába, míg hajamat lazán kieresztettem. Elégedetten néztem a tükörképemre. Lágy sminket felvéve az arcomra már kint is találtam magamat az utcán. Bella egy haspólót és egy sortot húzott vékony alkatára, Molly pedig fehér ruhában nyomult előre a tömegben.

A tömeg hatalmas volt, emberek szaladgáltak mindenfelé és japántól kezdve egészen olaszig minden nyelv meg volt található a helyszínen. Shawn kezét szorongatva vártam, hogy valami helyet találjunk, persze nem sokára egy mezőféleség oldalán megállva vártuk, hogy elhaladjanak mellettünk.

Egy másik fiatal csoport állt meg mellettünk, azonnal kiszúrtam a kreol bőrű fiút, aki ugyanolyan meglepett arccal reagálta le az itt létemet.

 - Clayton! – öleltem meg a fiút, aki még barnábba hódított, mint mikor utoljára láttam. – Hát ti?

 - Mentünk haza és ledobtuk Anne-t, de ha már itt vagyunk miért ne nézzük meg a menetet? – kacagott fel és a mellette tobzódó tömeg is felnevetett, oké ez annyira nem volt vicces, de hát ez már csak a hierarchia. Egy lány szúrósan méregetett, gondolom nem tetszett neki az, hogy éppen az „áldozatával” beszélgettem.

Persze ez nem csak egyik oldalról volt kényes téma, a mellettem álló fiú percenként nézett Claytonra és tekintete nem üzent semmi jót és az a kis duzzanat az ajkánál még félelmetesebbé tette az összképet.

Bella vihogott egy sort azon, hogy Shawnnak milyen jó feje van véres szájjal, de ezzel egyedül volt. Davidet azonnal kiosztottam, mihelyst kiértünk Sophie házából. Sajnos tudomást sem vett rólam és ment tovább makacsul, végén pedig egy vállrándítással elintézte a prédikálásomat.

Molly és Dave között még mindig hatalmas volt a terület, egy méteres körzetbe sem bírtak állni egymással, barátnőm próbálkozott, de Dave önfejűen rázta le magáról a lányt. Már azt sem tudtam, hogy kivel kell kit és mikor kibeszélnem meg vigasztalgatnom. Túl gyors volt ez nekem és már nagyon, de nagyon szükségem volt egy jó kis lazításra egy szórakozóhelyen és ezzel nem csak én voltam így, tehát a mai estét egy jó kis bárban fogjuk tölteni.

Hirtelen üvöltések taszítottak ki kitalált világomból. Megráztam a fejemet és érdeklődve lestem a távolba, ahol egy nagy rajként jelent meg a „csorda”. Az emberek megőrülve kezdtek visongani és egyéb dolgokat művelni. Szívem a torkomba dobogott és magamban elköteleztem, hogy szerzek egy kulacsot tőlük, hisz mindig eldobják a használtat. Ekkor mintha isteni csapás ért volna elhaladt mellettem Chris Froome és az arcomba dobta sárga kulacsát. Visongva szedtem le a tárgyat az arcomból és mosolyogva fordultam Shawn felé, aki ordítva élvezte a hangulatot. Senki sem dicsért meg új szerzeményem miatt, de én tomboltam belülről.

A menet gyorsan elszáguldott előttünk, így a tömeg is lassan szállingózni kezdett. Clayton mellém szegődött és kedvesen kezdett faggatni arról, hogy hogy s mint vagyok.

Elmondtam neki az összes dolgot, ami eszembe jutott és eléggé lefoglalta az agytekervényeimet a fiú. Nem figyeltem és már itthon is voltunk, egy szoros ölelés mellett elbúcsúztam tőle és vigyorogva beléptem a házba kezemben a kulacsommal.

Feltrappoltam a hosszú keskeny falépcsőn, ami minden lépésemre egy hangos nyekkenéssel válaszolt. Az ajtón belépve egy katasztrófa fogadott. Ruhák és cuccok mindenütt, míg a földön egy szőke és egy fekete hajzuhatagot véltem csak felfedezni. Mélyen a ruhahalmazba mélyedve keresgéltek valamit.

 - Na, végre itt vagy! – kiáltott fel Molly és maga mellé húzott. – Mit vegyek fel? Nincs egy szép ruhám se – konyultak le ajkai.

 - Ja, én sem találok semmi megfelelőt! – prüszkölte közbe Bella és édesen felhúzta az orrát, igen sokkal érettebb, mint én. – Hogyan nyűgözzem le Luke-ot?

 - Szerintem menj meztelenül, annak biztos örülne – szúrta közbe Molly vadul vigyorogva. Egy taslit kapott meggondolatlan beszólásáért. – De miért? Amíg ti viháncoltok a pasijaitokkal én szingliként tengetem a napjaimat, kell valakit szereznem!

 - Ott van Dave – köhintett zavartan Bella és előbbi komiszsága menten elpárolgott. Molly érezte, hogy ezt talán nem kellett volna mondania, kezembe vettem a gyeplőt és egy gyönyörű virágmintás ruhát dobtam Bellának. Mollynak egy fekete ceruza minit és egy inget adtam, de magamnak sajnos nem találtam semmit. Végül is az előbbi szerkómba maradtam és vártam a megváltó hét órát, mely lassan közelgett felénk, ekkor még nem is sejtettük, milyen felejthetetlen is lesz ez az este…

Szervusztok Kedves Olvasóim!

Itt is van a várva várt rész [vagyis reménykedem benne, hogy vártátok]. Egy szörnyen mozgalmas hetem volt, amit nem éppen élveztem, sőt... na de ne menjünk bele. Remélem neketek azért jól telt a hetetek!

A sok pipát és kedves szavakat, nagyon jól estek és remélem megint szórafakasztalak benneteket! 
Puszi Kira!