2016. március 19., szombat

16. Fejezet: Bölcsesség


Az út nagyjából csendesen telt, eltekintve a kasszáktól, amelyek a pénzünket kérték minden városkát elhagyva. Már kezdett irritálni az, hogy félórát utazgatunk, és megint kirabolnak, mikor a kocsi újra fékezett. Idegesen lestem az előttünk nyúló tömérdek autóra, nem hiszem el, hogy ezek pont most mennek Cannes-ba, pont most. Úgy látszik az időjárás sem segített nekünk, ugyanis verőfényesen sütött a nap, nem beszélve a forróságról. A légkondi ezerrel ment, nem sokat segített a helyzetünkön. Molly szerencsére bealudt, úgy akár Bella, aki Luke vállára hajtotta a fejét.
 - Mennyi? – szólalt meg Luke az aprókat rendezgetve egy baseball sapkában. Csörömpölése azonnal felkeltette a nővéremet, a szemét dörzsölgetve lesett ki az ablakon. A táj, ami mellett elhaladtunk szerintem gyönyörű volt. Erdős és kisebb dombokkal, hegyekkel körülvett útszakasz, persze nem volt ilyen idilli a hangulat, hisz a hatalmas sebességgel száguldozó autók tönkre tették az összképet.
 - 3 euró – nyögte ki Dave hitetlenül meredve a kis táblára.
 - Ezek kirabolnak bennünket – nyöszörögtem az ablaknak dőlve.
 - Csodás meglátás – dünnyögte bátyám egy pillantást se vetve rám, belerúgtam az ülésébe és duzzogva tettem karba kezeimet.
 - A barátnőd zabos – vihogott fel Shawn felé fordulva. Nem szólaltam meg csak szúrósan szugeráltam az ülését, nem gyulladt fel, kár.
A kis kapu alá érve Dave gyorsan bedobta az aprót, a pénzért sóvárgó kis tölcsérbe, ami egy halk nyekkenést hallatva elengedett bennünket. A tájakat egyre több és több ház váltotta fel, míg végül egy táblát pillantottunk meg, amin hatalmas betűkkel ez volt írva: Bienvenue à Cannes. Az ablakra tapadva figyeltem a házakat, melyek kezdték körbevenni az utat. Már innen tudtam, hogy ez a város egyszerűen meseszép lesz, gondolom ez ilyen kertvárosféle rész volt, mert a házak pazar külsővel tündököltek a naplementében. Felkeltettem Mollyt, aki szuszogva pislogott nagyokat.
 - Itt vagyunk – mosolyogtam és az ablakra mutattam, bólintott, de úgy láttam nem nagyon izgatja a tény, miszerint Cannes-ba érkeztünk. Egy vállrándítással elintézte a dolgot és a vállamra hajtva a fejét újra álmaiba merült. Dave egy parkoló féleségben leparkolt és kíváncsian lesett felém a visszapillantó tükörből, ebből arra tudtam következtetni, hogy azt kérdezi, jól vagyok e, így válaszoltam.
 - Igen, köszi, jól vagyok. Csak egy kissé elgémberedtek a végtagjaim – legyintettem mosolyogva, mely azonnal le is pergett az arcomról.
 - Nem te Molly – motyogta szórakozottan. Dühösen pillantottam rá, és felmutattam középső ujjamat. De most komolyan mit képzel ez magáról? Gyorsan kipattantam a kisbuszból, szerencsétlenségemben majdnem elkaszált egy autó. Idegesen néztem a fekete jármű után és magamban elszónokoltam egy rövidke káromkodást.
 - Shelly, istenem jól vagy? – ugrott ki bátyám és azonnal elterelt az útról.
 - Mégis érdekel, hogy hogy vagyok? – mosolyogtam gúnyosan. Megforgatta a szemét és kissé arrébb lökött.
 – Olyan gyerekes vagy! – pillantott rám a háta mögül és kisegítette nővéremet az autóból.
Nem szóltam hozzá inkább Bella mellé sasszéztam, aki vigyorogva figyelte a tájat, amit a nap vöröses fénye lassan beterített. A fák szellője megtáncoltatta szőke haját, mely egy laza kontyba volt fűzve a fejetetején. Tökéletesen festett, mint azt már megszokhattuk. Fehér ujjatlanja lazán lógott a testén, míg hosszú combjait egy rövidke sort fedte. Kék szemeit rám emelte és szorosan az ölelésébe vont.
 - Na, mi van? – ballagtunk kicsit arrébb a „tömegtől”.
 - Semmi különös – sóhajtottam egy mosolyt megeresztve. – Csak fáradt vagyok… nem szeretek autózni – ásítottam.
 - Értem – nyomott egy puszit az arcomra.
Dave, az autónak dőlve beszélgetett Mollyval. Elnézve őket gyomrom görcsbe rándult. Féltékeny voltam barátnőmre. Nem kell semmilyen rossz dologra gondolni egyszerűen rosszul esett, hogy bátyám eldobott és sokkal inkább Molly társaságát kereste az enyém helyett. Eddig ilyenre nem volt példa, Dave nem foglalkozott más lányokkal csak néha-néha megdugott egy-kettőt, de nem foglalkozott velük ennyit. De itt állt előttem pár méterre és olyan tekintettel meredt barátnőmre, hogy majdnem kidobtam a taccsot. Reménytelenül beleszeretett Mollyba, a gondolat, miszerint a bátyám és a legjobb barátnőm együtt van… nem is akarok belegondolni. Eltekintettem a másik irányba és egy mélyet szívtam a friss levegőből, talán nem éppen friss a levegő egy autópálya mellett, de na.
Persze boldognak akartam látni bátyámat, de az érzéseim felett nem volt hatalmam. Magamban fortyogtam, mikor Bella hirtelen megszólalt.
 - Nyugi van Shelly, csak szerelmes – karolt bele a vállamba. Hirtelen rákaptam a tekintetemet és szomorúan kitálaltam előtte az érzéseimet.
 - De olyan egy fasz, mintha nem is akarna velem beszélgetni – forgattam meg a szememet. Igenis sokat számít az a két éve, ami köztem és Bella közt volt, látszott rajta, hogy sokkal érettebben gondolkodik, mint én. Nevetve borzolta össze a hajamat.
 - Mindig is azt híreszteltem, hogy utálom Davidet, amikor mindenki tudta, hogy jobban szeretem mindennél. Úgy 16 éves korában szerelmes lett egy csajba, persze kezdett elhanyagolni és én is ugyanúgy reagáltam, mint te. Szemét voltam vele és folyamatosan kerültem, egy idő után feltűnt neki és beráncigált a szobánkba – nézett mélyen a szemembe, miközben a hajamat simogatta. Egy kislánynak éreztem magamat, mintha nem is 16, hanem sokkal inkább 5 éves lány lennék. – Ő is tagadta, hogy szeret, de azon a délutánon mindent kitálaltunk egymásnak. Elmondtam neki, hogy mi zavart és ő, pedig megesküdött arra, hogy jobban fog figyelni arra, hogy ne hanyagoljon el engem is. Persze azonnal ellenkezésbe kezdtem, miszerint nekem még hátra van vele egy egész életem és élvezze csak a lány társaságát. Mégis figyelt rá, hogy legyen időnk civakodni, mint eddig. Shelly a húga vagy, lehet akármennyire szerelmes, te mindig a lány előtt fogsz állni. Szeret téged, de ha te is szereted hagyd, hogy boldog legyen. Egy idő után rájön, hogy egy fasz volt és bocsánatot fog kérni.
 - Mikor lettél te ilyen bölcs? – temetkeztem az ölelésébe. Egy puszit nyomott a homlokomra és erősen szorította magához reszkető testemet.
 - Mindig is ilyen bölcs voltam – nevetett fel. -, ja és bocsi ha hanyagoltalak mostanában miatta – mutatott barátja felé, aki félistenként dőlt a kisbusznak, miközben szemüvegét törölgette.
 - Nem baj, legyél te is boldog – feleltem bölcsen. – Amúgy olyan kis cukik vagytok együtt – röhögtem fel elpirult arcát fürkészve. Igen visszavonhatatlanul beleesett a szemüveges srácba.
Visszasétálva a többiekhez már nem néztem szúrósan Davere, amit meg is említett, de csak lelegyintettem, nem kell mindenkinek tudnia a bennem lejátszódó érzésekről. Molly is furcsán méregetett, de nem foglalkoztam kíváncsi tekintetükkel, egyenesen Luke és Shawn pároshoz tipegtem. Észre sem vették, hogy csatlakoztam hozzájuk, látszólag nagyon belemerültek egy beszélgetésbe, mikor barátom hirtelen felpillantott. Arcán azonnal megjelent az a jellegzetes mosolya, amitől a bennem verdeső pillangók hadat üzentek ellenem. Térdeim azonnal megremegtek, de próbáltam feszesen állni a tekintetét, nem akartam egy szerelmes tininek kinézni, még ha az is vagyok. A szél a hajamba kapott, amit Shawn azonnal rendezgetni is kezdett. Karjait észrevétlenül derekam köré fonta és magához húzva játszadozott el az egyik szőkéssé vált tinccsel. Luke nem maradt sokáig, torkát megköszörülve lépdelt nővéremhez, aki kacagva csókolta meg.
Visszafordultam barátom felé, aki le sem vette rólam igéző szempárjait.
 - Mi van? – vigyorogtam rá.
 - Semmi – vont válla hanyagul és közelebb vonva magához egy szenvedélyes csókkal jutalmazott.
Nem sokáig maradtunk a parkolóban, egy kisseb apartmant letámadva kerestünk szálláshelyet két éjszakára. Sajnálatos módon senkinél sem volt szabad hely, csakis holnap szabadul fel pár szoba. Lakás nélkül ballagtunk vissza a kocsihoz, ahol az éjszakánkat kell majd töltenünk, de persze nem zárkóztunk be a kocsiba nyolc órakor, mindannyiunk agyát ostromolta a kíváncsiság, hogy milyen is egy Cannes-i éjszaka, nem akartunk bulizni vagy ilyesmi, csak fel akartuk fedezni a várost. Shawn kezét szorongatva szugeráltam a gyönyörű házakat, melyek kivilágítva emelkedtek a fellegekbe. 
A város egyszerűen gyönyörű volt, persze az a része, amit eddig saját szememmel is megvizsgálhattam, hirtelen egy kis barna kapucska jelent meg, egy hosszú szűk utca előtt. Rue Meynadier felírat díszelgett a szépen kifaragott kapun. Az emberektől és turistáktól volt tele a hely, úgy éreztem magamat, mint egy konzervbe zárt hering. Shawn erősen szorította a kezemet a többietek már rég szem elől veszítettük, de szerencse, hogy indulás előtt barátom kikötötte, hogy el ne engedjük egymás kezét, mert egyedül nem biztos, hogy boldogulunk egy idegen városban. Szerencsére a nyelv egyezett így nem kellett azon aggódnom, hogy angoltudásom elegendő e, hogy útba igazítást kérjek egy idegentől.
Az utca tele volt kisebb, tipikus francia boltokkal, melyek fűszerekkel vagy édességekkel voltak tele. Szemem akaratlanul megakadt egy ínycsiklandó tortán, mindenki szemeláttára volt kihelyezve az egyik ablak elé, nem beszélve azokról a finomságokról, melyet a turisták zabáltak egy pavilon alatt. A nyál összeszaladt a számban és sóvárogva néztem azt a tökéletes szelet tortát, amit éppen egy pufók bácsi kapott be. Végszóra a gyomrom megkordult, Shawn szórakozottan pillantott rám és egy puszit nyomott az arcomra.
 - Holnap elhozlak ide ígérem, csak most keressük meg a többieket – motyogta az ajkamra. Ajkai érintésére azonnal elfelejtettem a tortát csakis vörös szájára tudtam koncentrálni. Egy gyors puszit nyomott az enyémekre, majd tovább bámészkodtunk úszva a tömeggel.
 - Éhes vagyok – nyafogtam mikor már a harmadik étterem mellett elhaladtunk. Végül barátom megelégelte a nyafogásomat és egy kisebb pékség előtt megállva rám szegezte barna tekintetét. Végül egy baguette-es szendvicset kértem, Shawn is egy ugyanilyet kért. Azonnal beleharaptam a hatalmas szendvicsbe, az ízétől megrészegülve fogyasztottam el a vacsorámat.

Két csaj jelent meg mellettünk hirtelen egy ugyanolyan szendvicset szorongatva, mint mi. Az egyiknek sötét haja lazán lófarokba kötve hevert a vállán, míg a másik spanyol szépséggel feszített mellette. Nem tévedtem nagyot, spanyolok voltak. Az egyik megszólalt, viszont nem nagyon értettem meg őket, mert spanyolul kezdtek dumálni, de tudtam, hogy a mellettem helyet foglaló fiú tökéletesen beszélte a nyelvet, nagy sajnálatomra. Beszélgetésbe kezdtek engem figyelembe se véve… hát nagyszerű estém lesz. Ránk ragadt két spanyol cafka, nem beszélve arról, hogy nem kicsit nyomultak Shawnra.




Kedves Olvasóim!
Itt is vagyok az ígérgetett résszel és nem is késtem! Büszke vagyok magamra :D
Na mindegy... köszönöm a feliratkozókat és persze a pipákat nagyon jól esett. Ha valakinek tetszik, vagy netalántán nem nyugodtan írjon, nem harapok! És persze nagyon érdekel a véleményetek! 
Puszi Kira!

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése