Az
út nagyjából csendesen telt, eltekintve a kasszáktól, amelyek a pénzünket
kérték minden városkát elhagyva. Már kezdett irritálni az, hogy félórát
utazgatunk, és megint kirabolnak, mikor a kocsi újra fékezett. Idegesen lestem
az előttünk nyúló tömérdek autóra, nem hiszem el, hogy ezek pont most mennek
Cannes-ba, pont most. Úgy látszik az időjárás sem segített nekünk, ugyanis
verőfényesen sütött a nap, nem beszélve a forróságról. A légkondi ezerrel ment,
nem sokat segített a helyzetünkön. Molly szerencsére bealudt, úgy akár Bella,
aki Luke vállára hajtotta a fejét.
- Mennyi? – szólalt meg Luke az aprókat
rendezgetve egy baseball sapkában. Csörömpölése azonnal felkeltette a
nővéremet, a szemét dörzsölgetve lesett ki az ablakon. A táj, ami mellett
elhaladtunk szerintem gyönyörű volt. Erdős és kisebb dombokkal, hegyekkel
körülvett útszakasz, persze nem volt ilyen idilli a hangulat, hisz a hatalmas
sebességgel száguldozó autók tönkre tették az összképet.
- 3 euró – nyögte ki Dave hitetlenül meredve a
kis táblára.
- Ezek kirabolnak bennünket – nyöszörögtem az
ablaknak dőlve.
- Csodás meglátás – dünnyögte bátyám egy
pillantást se vetve rám, belerúgtam az ülésébe és duzzogva tettem karba
kezeimet.
- A barátnőd zabos – vihogott fel Shawn felé
fordulva. Nem szólaltam meg csak szúrósan szugeráltam az ülését, nem gyulladt
fel, kár.
A
kis kapu alá érve Dave gyorsan bedobta az aprót, a pénzért sóvárgó kis
tölcsérbe, ami egy halk nyekkenést hallatva elengedett bennünket. A tájakat
egyre több és több ház váltotta fel, míg végül egy táblát pillantottunk meg,
amin hatalmas betűkkel ez volt írva: Bienvenue
à Cannes. Az ablakra tapadva figyeltem a házakat, melyek kezdték körbevenni
az utat. Már innen tudtam, hogy ez a város egyszerűen meseszép lesz, gondolom
ez ilyen kertvárosféle rész volt, mert a házak pazar külsővel tündököltek a
naplementében. Felkeltettem Mollyt, aki szuszogva pislogott nagyokat.
- Itt vagyunk – mosolyogtam és az ablakra
mutattam, bólintott, de úgy láttam nem nagyon izgatja a tény, miszerint
Cannes-ba érkeztünk. Egy vállrándítással elintézte a dolgot és a vállamra
hajtva a fejét újra álmaiba merült. Dave egy parkoló féleségben leparkolt és
kíváncsian lesett felém a visszapillantó tükörből, ebből arra tudtam
következtetni, hogy azt kérdezi, jól vagyok e, így válaszoltam.
- Igen, köszi, jól vagyok. Csak egy kissé
elgémberedtek a végtagjaim – legyintettem mosolyogva, mely azonnal le is
pergett az arcomról.
- Nem te Molly – motyogta szórakozottan.
Dühösen pillantottam rá, és felmutattam középső ujjamat. De most komolyan mit
képzel ez magáról? Gyorsan kipattantam a kisbuszból, szerencsétlenségemben
majdnem elkaszált egy autó. Idegesen néztem a fekete jármű után és magamban
elszónokoltam egy rövidke káromkodást.
- Shelly, istenem jól vagy? – ugrott ki bátyám
és azonnal elterelt az útról.
- Mégis érdekel, hogy hogy vagyok? –
mosolyogtam gúnyosan. Megforgatta a szemét és kissé arrébb lökött.
– Olyan gyerekes vagy! – pillantott rám a háta
mögül és kisegítette nővéremet az autóból.
Nem
szóltam hozzá inkább Bella mellé sasszéztam, aki vigyorogva figyelte a tájat,
amit a nap vöröses fénye lassan beterített. A fák szellője megtáncoltatta szőke
haját, mely egy laza kontyba volt fűzve a fejetetején. Tökéletesen festett,
mint azt már megszokhattuk. Fehér ujjatlanja lazán lógott a testén, míg hosszú
combjait egy rövidke sort fedte. Kék szemeit rám emelte és szorosan az
ölelésébe vont.
- Na, mi van? – ballagtunk kicsit arrébb a
„tömegtől”.
- Semmi különös – sóhajtottam egy mosolyt
megeresztve. – Csak fáradt vagyok… nem szeretek autózni – ásítottam.
- Értem – nyomott egy puszit az arcomra.
Dave,
az autónak dőlve beszélgetett Mollyval. Elnézve őket gyomrom görcsbe rándult.
Féltékeny voltam barátnőmre. Nem kell semmilyen rossz dologra gondolni
egyszerűen rosszul esett, hogy bátyám eldobott és sokkal inkább Molly
társaságát kereste az enyém helyett. Eddig ilyenre nem volt példa, Dave nem
foglalkozott más lányokkal csak néha-néha megdugott egy-kettőt, de nem
foglalkozott velük ennyit. De itt állt előttem pár méterre és olyan tekintettel
meredt barátnőmre, hogy majdnem kidobtam a taccsot. Reménytelenül beleszeretett
Mollyba, a gondolat, miszerint a bátyám és a legjobb barátnőm együtt van… nem
is akarok belegondolni. Eltekintettem a másik irányba és egy mélyet szívtam a
friss levegőből, talán nem éppen friss a levegő egy autópálya mellett, de na.
Persze
boldognak akartam látni bátyámat, de az érzéseim felett nem volt hatalmam.
Magamban fortyogtam, mikor Bella hirtelen megszólalt.
- Nyugi van Shelly, csak szerelmes – karolt
bele a vállamba. Hirtelen rákaptam a tekintetemet és szomorúan kitálaltam
előtte az érzéseimet.
- De olyan egy fasz, mintha nem is akarna
velem beszélgetni – forgattam meg a szememet. Igenis sokat számít az a két éve,
ami köztem és Bella közt volt, látszott rajta, hogy sokkal érettebben
gondolkodik, mint én. Nevetve borzolta össze a hajamat.
- Mindig is azt híreszteltem, hogy utálom
Davidet, amikor mindenki tudta, hogy jobban szeretem mindennél. Úgy 16 éves
korában szerelmes lett egy csajba, persze kezdett elhanyagolni és én is
ugyanúgy reagáltam, mint te. Szemét voltam vele és folyamatosan kerültem, egy
idő után feltűnt neki és beráncigált a szobánkba – nézett mélyen a szemembe, miközben
a hajamat simogatta. Egy kislánynak éreztem magamat, mintha nem is 16, hanem
sokkal inkább 5 éves lány lennék. – Ő is tagadta, hogy szeret, de azon a
délutánon mindent kitálaltunk egymásnak. Elmondtam neki, hogy mi zavart és ő,
pedig megesküdött arra, hogy jobban fog figyelni arra, hogy ne hanyagoljon el
engem is. Persze azonnal ellenkezésbe kezdtem, miszerint nekem még hátra van
vele egy egész életem és élvezze csak a lány társaságát. Mégis figyelt rá, hogy
legyen időnk civakodni, mint eddig. Shelly a húga vagy, lehet akármennyire
szerelmes, te mindig a lány előtt fogsz állni. Szeret téged, de ha te is
szereted hagyd, hogy boldog legyen. Egy idő után rájön, hogy egy fasz volt és
bocsánatot fog kérni.
- Mikor lettél te ilyen bölcs? – temetkeztem
az ölelésébe. Egy puszit nyomott a homlokomra és erősen szorította magához
reszkető testemet.
- Mindig is ilyen bölcs voltam – nevetett fel.
-, ja és bocsi ha hanyagoltalak mostanában miatta – mutatott barátja felé, aki
félistenként dőlt a kisbusznak, miközben szemüvegét törölgette.
- Nem baj, legyél te is boldog – feleltem
bölcsen. – Amúgy olyan kis cukik vagytok együtt – röhögtem fel elpirult arcát
fürkészve. Igen visszavonhatatlanul beleesett a szemüveges srácba.
Visszasétálva
a többiekhez már nem néztem szúrósan Davere, amit meg is említett, de csak
lelegyintettem, nem kell mindenkinek tudnia a bennem lejátszódó érzésekről.
Molly is furcsán méregetett, de nem foglalkoztam kíváncsi tekintetükkel,
egyenesen Luke és Shawn pároshoz tipegtem. Észre sem vették, hogy csatlakoztam
hozzájuk, látszólag nagyon belemerültek egy beszélgetésbe, mikor barátom
hirtelen felpillantott. Arcán azonnal megjelent az a jellegzetes mosolya,
amitől a bennem verdeső pillangók hadat üzentek ellenem. Térdeim azonnal
megremegtek, de próbáltam feszesen állni a tekintetét, nem akartam egy
szerelmes tininek kinézni, még ha az is vagyok. A szél a hajamba kapott, amit
Shawn azonnal rendezgetni is kezdett. Karjait észrevétlenül derekam köré fonta
és magához húzva játszadozott el az egyik szőkéssé vált tinccsel. Luke nem
maradt sokáig, torkát megköszörülve lépdelt nővéremhez, aki kacagva csókolta
meg.
Visszafordultam
barátom felé, aki le sem vette rólam igéző szempárjait.
- Mi van? – vigyorogtam rá.
- Semmi – vont válla hanyagul és közelebb
vonva magához egy szenvedélyes csókkal jutalmazott.
Nem
sokáig maradtunk a parkolóban, egy kisseb apartmant letámadva kerestünk
szálláshelyet két éjszakára. Sajnálatos módon senkinél sem volt szabad hely,
csakis holnap szabadul fel pár szoba. Lakás
nélkül ballagtunk vissza a kocsihoz, ahol az éjszakánkat kell majd töltenünk,
de persze nem zárkóztunk be a kocsiba nyolc órakor, mindannyiunk agyát
ostromolta a kíváncsiság, hogy milyen is egy Cannes-i éjszaka, nem akartunk
bulizni vagy ilyesmi, csak fel akartuk fedezni a várost. Shawn kezét
szorongatva szugeráltam a gyönyörű házakat, melyek kivilágítva emelkedtek a
fellegekbe.
A
város egyszerűen gyönyörű volt, persze az a része, amit eddig saját szememmel
is megvizsgálhattam, hirtelen egy kis barna kapucska jelent meg, egy hosszú
szűk utca előtt. Rue Meynadier
felírat díszelgett a szépen kifaragott kapun. Az emberektől és turistáktól volt
tele a hely, úgy éreztem magamat, mint egy konzervbe zárt hering. Shawn erősen
szorította a kezemet a többietek már rég szem elől veszítettük, de szerencse,
hogy indulás előtt barátom kikötötte, hogy el ne engedjük egymás kezét, mert
egyedül nem biztos, hogy boldogulunk egy idegen városban. Szerencsére a nyelv
egyezett így nem kellett azon aggódnom, hogy angoltudásom elegendő e, hogy útba
igazítást kérjek egy idegentől.
Az
utca tele volt kisebb, tipikus francia boltokkal, melyek fűszerekkel vagy
édességekkel voltak tele. Szemem akaratlanul megakadt egy ínycsiklandó tortán,
mindenki szemeláttára volt kihelyezve az egyik ablak elé, nem beszélve azokról
a finomságokról, melyet a turisták zabáltak egy pavilon alatt. A nyál
összeszaladt a számban és sóvárogva néztem azt a tökéletes szelet tortát, amit
éppen egy pufók bácsi kapott be. Végszóra a gyomrom megkordult, Shawn
szórakozottan pillantott rám és egy puszit nyomott az arcomra.
- Holnap elhozlak ide ígérem, csak most
keressük meg a többieket – motyogta az ajkamra. Ajkai érintésére azonnal
elfelejtettem a tortát csakis vörös szájára tudtam koncentrálni. Egy gyors
puszit nyomott az enyémekre, majd tovább bámészkodtunk úszva a tömeggel.
- Éhes vagyok – nyafogtam mikor már a harmadik
étterem mellett elhaladtunk. Végül barátom megelégelte a nyafogásomat és egy
kisebb pékség előtt megállva rám szegezte barna tekintetét. Végül egy
baguette-es szendvicset kértem, Shawn is egy ugyanilyet kért. Azonnal
beleharaptam a hatalmas szendvicsbe, az ízétől megrészegülve fogyasztottam el a
vacsorámat.
Két
csaj jelent meg mellettünk hirtelen egy ugyanolyan szendvicset szorongatva,
mint mi. Az egyiknek sötét haja lazán lófarokba kötve hevert a vállán, míg a
másik spanyol szépséggel feszített mellette. Nem tévedtem nagyot, spanyolok
voltak. Az egyik megszólalt, viszont nem nagyon értettem meg őket, mert
spanyolul kezdtek dumálni, de tudtam, hogy a mellettem helyet foglaló fiú
tökéletesen beszélte a nyelvet, nagy sajnálatomra. Beszélgetésbe kezdtek engem
figyelembe se véve… hát nagyszerű estém lesz. Ránk ragadt két spanyol cafka,
nem beszélve arról, hogy nem kicsit nyomultak Shawnra.
Kedves Olvasóim!
Itt is vagyok az ígérgetett résszel és nem is késtem! Büszke vagyok magamra :D
Na mindegy... köszönöm a feliratkozókat és persze a pipákat nagyon jól esett. Ha valakinek tetszik, vagy netalántán nem nyugodtan írjon, nem harapok! És persze nagyon érdekel a véleményetek!
Puszi Kira!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése