12. Fejezet: Idegen

Tenyerét lassan felvezette az arcomra és végig simított alsó ajkamon. Remegve fújtam ki a levegőt, érintése egyenesen fájt a gyönyörtől. Nyúzta a bőrömet a mennyei érzés, és be kell vallanom, hogy ilyet még ex-barátomnál sem észleltem. Homlokát az enyémnek döntötte, lehelete megcsapta az arcomat, forrt tőle a bőröm. Arcát közelebb tolta az enyémhez, lehunytam a pilláimat és belemerültem ajkai adta örömömbe. Gyengéden kóstolgatta azokat, nem sietett el semmit, mintha az egész élet előttünk állna. Ujjait a hajamba vezette, míg fogaival kissé ráharapott az ajkamra, nem szégyelltem előtörekvő nyögésemet. Elmosolyodott és szó szerint bekebelezte az ajkaimat, nekidöntött a falnak és nekem feszült egész testével. Arcomat kezei keretezték, minta egy porcelánbaba lennék úgy tartott. Ujjaimmal körül öleltem a derekát és még jobban a testemhez szorítottam, végig simítottam a tarkóján, megremegett. Elgyengült érintésem alatt.

 - Megvagy – susogtam vigyorogva. Megtaláltam a gyengéjét, így kezemmel tarkóját simogattam.

Combomat megfogva magára kényszerített egy ugrással rajta teremtem, hátam hangosan koppant a falnak. Nem éreztem a fájdalmat csak testemben dübörgő vágyamat.

 - Ohó – csapott bele csatánkba egy kedves hang. Mindketten a hang irányába fordultunk Luke vigyorgott ránk szemüvege alatt. – Csak nyugodtan nem zavartok – legyintett és a pulthoz csoszogott. Nem sokkal utána Bella vánszorgott ki Luke szobájából, nem egyáltalán nem gyanús. Kikerekedett szemekkel meredt ránk, azonnal kiugortam a szorításából és, mintha mi sem történt volna melléjük ültem.

 - Látom Dave nem vitte túl sokra a tegnapi miséjével – öntött magának egy pohárnyi kávét Bella, és egy tányérra pakolta az ételét.

 - Engem nem lehet csak úgy eltiltani valakitől – röhögött fel Shawn. -, mert az csak még jobban megkíván – diszkréten oldalba rúgtam, mire cinikusan rám nézett. Megforgattam a szemeimet és újra a falatozó párra szegeztem a figyelmemet.

 - Gondoltam ma kimehetünk a partra, majd este egy bulit meglátogathatnánk – itta ki az utolsó korty kávéját is.

 - Benne vagyok – mosolyodott el Bella. – Ti?

 - Persze, hogy megyünk – bólintottam rá.

A partra kiérve nyüzsgött minden az emberektől. Sok itteni lakos, plusz pár turista testesítette meg a parton lézengőket. Nem volt túl messze a házunk a parttól, bár itt semmi sem volt messze attól. A Nizzai homok helyet itt inkább kavicsok tarkították a talajt. Nagy kövek, persze direkt jöttünk ide, hisz itt sokkal kevesebben vannak, mint a homokos partszakasznál. Eltekintettem oldalra és kisebb köveket egészen nagy darab kerek sziklák váltották fel. Sok fiatal mászkált a rajtuk néhány, pedig szerencsétlenül bele is huppant, mire egy hatalmas ordítás volt a válaszuk. Nevetve bámultam a csoportot, Molly is arra kapta a szemeit, és értetlenül rám meredt.

 - Mi van ott? – kérdezte értetlenül kapkodva hatalmas íriszeit.

 - Semmi – legyintettem.

Gyorsan lekaptam magamról a ruhákat és a habok közé vetetettem magamat. Ijedten felsikítottam, mikor érzékeltem, hogy rohadt hideg a víz. Az egész part egyszerre nézett rám, Molly röhögve ugrott mellém, de neki sem volt más a reakciója.

 - Mi van, cápa van a vízben? – lépegetett felénk Bella. Mollyval egyszerre fröcsköltük rá a vizet, mire dühösen felkiáltott. – Hagyjatok már! – vetette magát Luke-ra, aki ennek következtében nővéremmel együtt a jéghideg vízbe esett. Bella szitkozódva sikongatott, és Luke vállát ütlegelte. – Te hülye – nevetett fel. A csapat egyetlen értelmes tagjai kint ácsorogtak és kezüket a vízbe mártották.

 - Kicsit hideg – állapította meg Dave.

 - Kicsit? – üvöltöttünk rá, de legjobb haverja a hátára vetve magát belökte a vízbe. Dave fuldokolva hámozta le magáról Shawn kezeit, talán kicsit elhamarkodott volt az értelmes jelző.

 - Miért ilyen hideg? Mintha jégben fürödnék – dideregte Bella, bár szerintem már nem volt annyira hideg, főleg, hogy a forró sugarak égették a bőrömet.

 - Nem is hideg – vázolta fel Shawn.

 - Neked semmi sem az, hisz te igluban laksz! – förmedt rá Molly. Mindenki nevetésbe tört ki, gondolom az itteniek nem nagyon csípték a társaságunkat. A víz alá merültem, a körülvevő zsivaj egyszerre elnémult, mintha egy távirányítóval némították volna le a tévét. Hajam körbe lengett, de hirtelen lehúzott valaki a mélybe. Ijedten pattantak ki a szemeim, de a sós víz azonnal marni kezdte azokat, fuldokolva jöttem fel a felszínre és az érdekesen vihogó Shawnra néztem.

 - Mi a szarom? – fújtam ki az orromat. Molly mellettem egy liternyi vizet nyelt a nevetéstől, ami ennek következtében az orrlyukán keresztül távozott. Tudtam, hogy az milyen szörnyű érzés így én is egy fajta fuldokló nevetésbe kezdtem.

 - Ez nem vicces – sértődött meg, de ajkain bujkáló mosoly elárulta.

Órákon át röhögtünk egymáson, de a víz egy idő múltán hideggé vált, kilépve a lepedőre vetettem magamat. A többiek is kezdtek szétszóródni, Luke és Bella a parton ücsörögtek, lábukat a vízbe vetve. Shawn és Dave úszkáltak Molly meg mellettem élvezte a sárga fény adta forróságot. Barna bőre nem kívánta a naptejet, bár én az ő adagját is magamra kentem. Nem akarom megtapasztalni a leégést, elég volt egyszer kiskoromban, bár az, hogy folyamatosan a napon vagyok, egy kicsit nehezíti a leégést, ám így sem lehetetlen.

A mellettünk vígan mulató csapat még mindig a sziklák közt játszottak. Tekintetemet rájuk vezettem és mosolyogva figyeltem a bénázásukat, gondolom ők is turisták, egy fiú hirtelen rám vezette sötét szemeit, haja színe pontosan megegyezett szemei sötét árnyalatával. Kreol bőrét a nap tökéletesen lebarnította, míg izmos testét néhol tetoválások fedték. Egyáltalán nem volt ronda, sőt iszonyúan helyes volt. Megvillantotta féloldalas mosolyát, amivel gondolom a többi csaj bugyiját könnyen levarázsolta. Hirtelen felnevettem és egy utolsó pillantást vetettem a még midig engem vizslató fiúra.

 - Aha, tudtam én – vihogott a fülembe Molly. – Látom kiszemelted a sármos fiút – bökött oldalba. – Borzasztóan jóképű – nézte szemtelenül a srácot, aki már elfordult. – Lenne pár dolgom vele – elmélkedett egy hatalmas vigyorral a száján.

 - Mit bámulunk? – esett mellénk nővérem, aki útközben lehagyta Luke-ot. A fiúkkal nevetve fullasztották egymást. Öhm, hát fiúk.

 - Azt a kreol bőrű félistent – mutatott a fiúra.

 - Uh, tényleg helyes – suttogta. Hát, így néztünk ki, három lány egy hatalmas ernyő alól bámult egy fiút, aki egyszer rám mosolygott. – Mi a neve? – dőlt előre, le sem vetve szemeit a „kiszemeltünkről”.

 - Honnan tudjuk? Csak egyszer ide nézett – sóhajtottam. – Menj és kérdezd meg! – javasoltam vigyorogva.

 - Aha persze – fintorgott rám.

 - Menj te, amúgy is téged bámult – lökött ki az ernyő alól Molly.

 - Dehogy megyek! – bújtam vissza. – Mit mondhatnék?

 - Csá Shelly vagyok. A barátnőimmel bámultunk téged, mi a neved? – vinnyogott nővérem, még hogy érettebb nálam.

Senki sem ment oda csak gyönyörködtünk a látványban, mert tényleg brutálisan nézett ki. A fiúk nem sokára betévedtek mellénk, és egyikőjük sem nézte jó szemmel azt, hogy egy fiút bámulunk. Az ernyő alá bújva ők is megnézték maguknak és egyszerre fintorodtak el, mi meg nyögtünk fel a látványra. Kezével a hajába túrt, míg telt ajkai között egy hangos kacaj halt el.

 - Ne már ezt direkt csinálja – nyöszörgött Luke, fejtét Bella vállának vetve. – Mi ebben a halálosan helyes? – túrta hátra hosszabbodó tincseit.

 - Nem látod? Tökéletes mosoly, telt ajkak, éjfekete haj, izmos test… kell ennél több? – nevetett fel Molly. Vihogva dőltem hátra, ez már fájdalmas volt. – Uramisten idejön – visított fel Molly.

 - Még csak ez kell – dünnyögte Shawn.

 - Sziasztok! – köszönt, hangja rekedtes volt és roppantul mély. Szörnyen hasonlított egy hangra… Jacques. Mosolyom lefagyott az arcomról, gyomrom pedig görcsbe rándult. Pöcs. Egyszerre köszönt vissza neki mindenki, egyedül én maradtam csöndben.

 - Bocsi, szia – intettem. Leguggolt és egy édes mosolyt öltött a fejére.

 - Clayton vagyok – nyújtotta a kezét. Életemben nem hallottam még ezt a nevet, de nagyon tetszett. – Gondoltam jöhetnétek röplabdázni, kevesen vagyunk – intett a barátai felé, akik kíváncsian lestek felénk.

 - Shelly, és miért ne, jöttök? – néztem a többiekre. Bólintottak. – Akkor csapjunk bele – Clayton felsegített. Csak szerintem nyomul? Kérdezgettem magamban. Shawn mellé állva néztem rá.

 - Ez a Clayton kurvára nyomul – dünnyögte felém lesve.

 - Oh, akkor jól gondoltam – nyomtam egy gyors puszit a szájára. Döbbenten nézett rám, de nem foglalkozva vele a többiekhez sétáltam.



Kedves Olvasóim!
Ohó sajnálom a késést, de nem volt időm kirakni a részt, remélem elnézitek ezeket a hülye kifogásokat :D. Mostanában sok dolog összejött úgyhogy néha-néha be fog csúszni egy ilyen kisebb késés. 
Itt is lenne a következő fejezet, ami remélem tetszik nektek és pár komival megajándékoztok. Nem sokára megérkezik az ígérgetett különkiadás!
Puszi Kira!