9. Fejezet: Találkozó

Tovább olvasgattam azt a rövidke üzenetet. Szerelmem. Ezt most mire véljem? Itt teszi nekem a szépet és a jót, míg lehet, hogy éppen egy csajjal hempereg. Utálom, hogy ilyen hatással van rám, hogy nem tudok csak úgy visszaírni neki, hogy gyomrom ne görcsöljön, és ne érezzem heves szívverésemet. Csapdában tart, nem ereszt. Talán élvezi azt, hogy játszhat velem? Hogy minden egyes szavára csak úgy ugrom? Mert pontosan ezt teszem, utálnom kéne, de nem megy. Hogyan utáljunk egy olyan embert, akiért igazából odáig vagyunk? Sehogy, mert lehetetlen. Onnan lehet tudni, hogy igazán szerelmes vagy valakiibe, hogy megpróbálod utálni, de nem megy. Szakított velem akkor hagyjon! Neki ez most jó? Ő is túl akar lépni, akkor miért zaklat?

Idegesen túrtam szét tincseimet a parton állva egy helyben. Gondolataim kavarogtak, nem vettem tudomást semmiről, persze ezáltal a felém száguldó röplabdát sem vettem észre. Erősen csapódott az arcomnak, a homokba zuhanva emeltem kezemet a fájó pontra. Egy csaj sietett felém, ijedten guggolt le és kérdezgette kitartóan azt, hogy jól vagyok e.

 - Igen, köszi… csak hirtelen jött – vontam össze a szemöldökömet. Kedvesen elmosolyodott és egy utolsó bocsit elmormolva visszament a barátaihoz. Hát persze nekem is ezt kéne csinálnom, szórakozni a barátaimmal, csak az a baj, hogy a barátaim túlságosan el vannak foglalva magukkal.

Visszakanyarodtam a házunkhoz és egy tál popcornt készítve battyogtam fel a lépcsőn. Levettem utcai ruhámat és egy kinyúlt pólóban, vettem elő a laptopomat és egy értelmes filmet beállítva kezdtem figyelni a képkockákat. Agyam kikapcsolt és csak a jelenetekre tudtam figyelni, mikor a szobám ajtaja kivágódott. Elég szép látványt mutathattam magamról, teli szájjal csámcsogva, egy kinyúlt pólóban és kisírt szemekkel a földön ülve. Pazar. Molly egy ideig értetlenül meredt rám, majd észlelve, hogy elég szarul lehetek, letelepedett mellém. Kivette az ölemből az üres tálat és kérdőn szegezte rám barna tekintetét. Nem szóltam semmit csak a kezébe nyomtam a telefonomat, felnyitotta a zárat - amit persze tudott -, és gyorsan falva a sorokat olvasta el az üzeneteimet, amiket a volt barátommal folytattam le.

 - Mi van? Ezekről én miért maradtam le? – értetlenkedett felemelve a fejét. – Uram atyám ezt figyeld… „Te vagy számomra a mindenség”, nem ez jobb… „De gondold át… újra kezdhetnénk?”. Ez mit hisz magáról? Azt hiszi mindent megtehet? – akadt ki teljesen jogosan Molly.

 - Nem tudom, de kezd nagyon az agyamra menni ezzel az egésszel – sóhajtottam a hajamba túrva. – Annyi dolog történt és én nem akarok ezen agyalni szerintem ennek vége van, de nem tudom – nyögtem fel hisztérikusan. – Te mit tennél a helyemben? – vontam kérdőre Mollyt.

 - Ne akard tudni – legyintett sejtelmesen vigyorogva. Elnevettem magamat és hirtelen belém hasított egy kérdés.

 - És veled mi van? – puhatolóztam ki, hogy most akkor mi is van a bátyám és Molly között.

 - Mi lenne? – fogta össze rakoncátlan fekete haját. – Semmi – röhögött fel zavartan.

 - Nem, úgy értem veled és Dave-vel mi van?

 - Úgy szint semmi – vont vállat. – Ha lenne valami, hidd el elmondanám – mosolyodott el kedvesen. – Csak jobban megismerkedtünk ennyi – legyintett. Néha elcsodálkozom azon, hogy a mindig jó kedvű Molly sokkal érettebben is tud viselkedni, mint én.

 - Hé, éltek még? – lépett be Bella. – Hallottam Isa elment – sóhajtotta és mellénk telepedett. Mollyval egyszerre estünk neki. – Mi lenne, csak barátok vagyunk – köhintett Bella. Arcán megjelent egy kis pír, amitől helyben felsikítottam

 - Nem hiszem el, hogy te elpirultál! – öleltem meg. – Figyelj, nekünk bármit elmondhatsz, jók vagyunk titoktartásban – hajoltam közelebb. A szobám ajtaját bezártam és kíváncsian lestünk felé.

 - Jól van, na, lefeküdtünk – hajtotta le pipacs vörös arcát.

 - Erre mi is rájöttünk, de valami? – bújt ki bőréből Molly.

 - Semmi csak jól érzem magamat mellette… ennyi – nézett ránk kérlelően. – Mit akartok, számoljak be pontosan arról, hogy milyen volt vele?

 - Nem! – vágtam rá, de velem egy időben Molly is rávágta azt, hogy igen. Nevetve hagyta ránk a dolgot, mikor kopogtak. Shawn lépett be, de ahogyan meglátott három lányt a földön diskurálni, elment a kedve mindentől, amiért ide betette a lábát.

 - Öhm… szia – álltam fel, kiüldözve a többieket a szobámból.

 - Csak arra gondoltam, hogy nem lenne e kedved elmenni valahová? Mondjuk kajálni? – vetette fel az ötletet.

 - Persze, mikor, most? – kérdeztem mosolyogva, persze a mosolyom mögött ingerülten tépkedtem a hajamat.

 - Este felé gondoltam – nevetett fel zavartan. – Jó lesz? – csak bólintottam. Egy ideig álldogált a szobámban, de végül is távozott.

Nem hittem el, ez nem történhet meg, ijedten bújtam a szekrényembe és kerestem valami szép ruha után. Agyamban a gondolatok kergetőzve botlottak egymásba, ezzel összekuszálva a minden épeszű cselekedetemet. Készen állok én erre? Kérdezgettem magamtól, de választ nem kaptam. Nem akarom kihasználni, hogy elfelejtesse velem az érzéseimet Jacques iránt, de ha ő ezt nem tudja meg, akkor az neki nem is fáj, igaz?

Erőtlenül hanyatlottam a puha ágyamba. Randira megyek egy fiúval, miután nem rég szakított velem a barátom, de ha ennyire ódzkodok tőle, miért mondtam igent?

 - Na, mit mondott? – rontott be a szobába Molly. – Shelly?

 - Tessék? – ráztam meg a fejemet kiűzve minden kusza gondolatszálat a fejemből.

 - Mit mondott? – sóhajtotta Molly és fekete szemeivel engem vizslatott.

 - Randira hívott… öhm ma este – hanyatlottam vissza az ágyamra. A plafont most roppantul érdekesnek találtam, így azon legeltettem a szemeimet. Segített egy kicsit lenyugodnom.

 - De, hisz ez nagyszerű! Mi ez szenvedő arc? – röhögött fel jóízűen és a szekrényemhez sétált.

 - Félelem? – néztem rá. – Hé, mit csinálsz? – pattantam fel, amikor fehérneműim közt kezdett turkálni. Egy csinos darabon megakadt a tekintete. – Molly ki ne vedd! – ripakodtam rá, de késő volt már a kezei közt tartotta a fekete csipkés csodát. Tenyeremmel eltakartam az arcomat és visszakullogtam az ágyamba. Fejemet a párnába fúrtam, eltűnve kíváncsi tekintette elől.

 - Mi a szar? Ne mondd, hogy te ilyen darabokban sétálgatsz az utcán – nevetett fel. – Shelly… mióta van neked ilyened? – lóbálta előttem a vékony anyagot.

 - Vettem… vagyis hát még nemrég – fordultam át a hátamra. – Ajándéknak szántam – makogtam szégyenembe,

 - Meg sem érdemli, hogy te ilyen darabokban mutatkozz előtte – förmedt rám.

 - Jól van, na, de akkor még nem tudtam, hogy ilyen – vettem védelembe saját magamat. – Nem is tudom miért hoztam el – nevettem fel jókedvűen.

 - Hogy elkápráztasd Shawnt? – vonta föl szemöldökét sejtelmesen. A kezembe lévő párnát erősen dobtam neki. – Hé… nyugi van – emelte föl a kezét. – Hidd el ennek még hasznát veszed – helyezte vissza féltet „kincsemet”. – Tudod mit veszel fel? Valami dögös vagy inkább megmaradsz kislányosnak?

 - Hagyjál már! Egyik sem – néztem rá szúrósan.

 - Nincs kedved mégis felvenni azt a csipkét, biztos az ágyba csalogatnád vele – elmélkedett Molly.

 - Nem akarom az ágyamba csalogatni! – sóhajtottam fel hisztérikusan.

 - Bocs, de elképzeltem – vihogott fel idétlenül Molly. Csak lemondóan legyintettem, viszont az én gondolataimat is ostromolta egy kép, hát igen nem rossz látványt nyújthat kissé izzadtan… - Még hogy nem akarod – dünnyögte barátnőm elhaladva mellettem.

Végül magam léptem a szekrényem elé, először kiválasztottam egy csinos fehérneműt, majd a ruháim közt kezdtem turkálni. Nem akartam közönségesnek tűnni, de azt sem kívántam, hogy báli öltözékben jelenjek meg egy randin, így egy szép fekete ruhát vettem elő. Comb középig érő, hátul és elöl mélyen kivágott sötét csoda. Emlékszem anyától kaptam nem rég, még egyszer sem hordtam, pont tökéletes alkalom, hogy felavassam. A fürdőbe slisszolva gyorsan zuhany alá vetettem magamat. Hajamat jól átmostam gyümölcsös illatú, samponommal, ahogy testem többi részét is. Szépen megtörölközve egy kissé erősebb sminket varázsoltam az arcomra, itt gondolok a füstös szemekre és kissé vörös ajkaimra. Hajamat lágy hullámokba rendeztem, magamra kaptam a ruháimat és egy kis táska segítségével lebotorkáltam a lépcsőn, szerencse hoztam magammal egy pár magassarkút. Dave értetlenül figyelt.

 - Elmegyek Shawnnal vacsorázni – nevettem fel kissé elpirulva.

 - Oké… - állt fel és egy pillanat múlva már fel is szaladt, gondolom éppen kiosztani akarja legjobb barátját. Bella felállt a kanapéról és elismerően bólintott.

 - Ha Dave nem veri szét, akkor talán el is mehetsz vele. Emlékszem, amikor velem csinálta ugyanezt, elűzte mellőlem a hímneműeket – lépett mellém.

 - Bella én is megtapasztaltam – forgattam meg a szemeimet.

 - Ne szemtelenkedj húgi – csapott játékosan az arcomra. – Mellesleg gyönyörű vagy – ölelt magához. Molly lesietett a lépcsőn és ő is a nyakamba vetette magát.

 - Hallom a bátyád éppen megfojtja Shawnt – nevetett fel. Luke a kanapén ücsörögve lesett felénk, és pimaszul elmosolyodott.

 - Csatlakozzak? – kiáltott nevetve.

 - Persze már csak te hiányzol – forgatta meg a szemeit nővérem. A lépcső felől hangokat hallottunk így mind arra lestünk. Bátyám pufogva lépdelt mögötte pedig „partnerem” sétált. Egy fehér inget és egy fekete nadrágot viselt, haja tökéletesen be volt lőve, nem vitte túlzásba mégis tökéletesen nézett ki. És kezdődött, a gyomrom összezsugorodott, pillangóim pedig hevesen próbáltak ellenkezni, remegtek a végtagjaim, de próbáltam nem egy szerelmes tiniként viselkedni. Barna íriszeit felemelte és édesen elmosolyodott, ahogy meglátott. Nem rejtegetve senki elől éhes pillantását, végigvezette rajtam azt. Mintha vetkőztetett volna tekintetével, féltem tényleg ruhám alá lát.

 - Óvatosan a pillantásoddal! – szólalt meg Dave. – Ha hozzá mersz érni helyben töröm ki a kezedet! – tanácsolta kedvesen. Bella egy szúrós pillantással elhallgatatta.

 - Huh, gyönyörű vagy – mért végig ismét. Arcomba tódult a vér, egyben kedves bókjától, másrészt pedig a minket vizslató szempároktól.

 - Köszönöm – habogtam fülig vörösödve.

Sziasztok Drágáim!

Na meg is érkeztem az új résszel, és nem késtem pontosabban még hamarabb is hoztam, tapsot nekem :)

Hát a komik kissé megfogyatkoztak, de remélem tetszik nektek ez a kis rész és hagytok magatok után egy kis nyomot. Érdekelne a véleményetek, nyugodtan írhattok kritikát is nem harapok :) oké a szavazás miszerint ki szemszögéből olvasnátok szívesen lezáródott és egyhangú döntés született arról, hogy Shawn szemszögéből szeretnétek olvasni. És megígérem, hogy egy különkiadás formájában meg is érkezik majd! Huh kikaptuk a bizit... és igazán meglepődtem az eredményen, kitűnő na, igen nem dicsekszek, csak úgy megemlítettem. és nektek hogy sikerült? Nyugodtan leírhatjátok!

Puszi Kira!

Ut.: Kérlek írj vélemény!