7. Fejezet: Meggondolatlan

A hűs szellő azonnal megcsapta az arcomat, amitől szépen beállított hajam tönkrement. Morgolódva igazgattam azt, míg barátnőm valami szórakozó hely után kutatott szemeivel.

 - Amúgy a többiek hol vannak? – kezdtem kotorászni a kis táskámba.

 - Elmentek… nem szóltak? Csak Bells és Luke maradt, meg persze te meg én – nézett rám értetlenül, hatalmas fekete szemeivel.

 - Pff… persze, hogy nem szólnak – motyogtam nem létező bajszom alatt. Az éjszakai hangulat azonnal rám telepedett és viszketett a lábam, mert már egy tánc parketten akartam táncolni. Sehogy sem találtunk semmi értelmes helyre, mikor ez a környék hírhedt a „hatalmas” bulijairól. Mindketten csalódottan heveredtünk le egy padra és értetlenül meredtünk az égre, már elment a kedvünk a bulizástól. Komolyan ilyen szerencsétlenek is csak mi lehetünk.

 - Bocsi – hallottam meg Molly hangját. Szemeim felpattantak és a srácra néztem, aki eléggé feltűnően nézett engem zöld szemeivel. Kifejezetten helyes volt. Szőke hajú, magas, izmos és sármos mosolyú pasi. – Egy szórakozó helyet keresünk, véletlenül nem tudnál egyet ajánlani? – nézett csábosan a fiúra, aki perverzül elvigyorodott.

 - Persze van itt egy nem messze… öhm együtt vagytok? – ugráltak szemei köztem és Molly közt.

 - Ja – pattantam fel eligazgatva a szétcsúszott ruhámat. – Shelly – néztem rá a fiúra. Közelebbről megnézve egyszerűen elámultam a helyességétől. Tökéletes vonásai voltak, amitől minden lány megnedvesedik odalent.

 - Jake – pillantott rám egy féloldalas mosolyt megvillantva. Igen, nem érdekel Jacques, ha ő képes mindenkit megdugni én miért nem élvezhetném az életet, főleg, hogy a sors össze hozott egy ilyen félistennel? – Én is épp oda tartok – mutatott az egyik közeli épületre, ahonnan már most hallani lehetett az üvöltő zenét. – Az egyik legjobb – kacsintott rám. Elpirulva hajtottam le a fejemet.

 - Tetszel neki – suttogta barátnőm a fülembe. Fekete haját megigazította, mikor beléptünk a fülledt épületbe. – Na, hagylak a hercegeddel – intett. Molly mindig is bulizós és vadóc természetű volt, míg én éltem a barátommal az egyszerű életemet. Sokszor ráncigált el partikra, de az lett a vége, hogy a medencénél ülök egyedül és bámulok ki a fejemből. Ijedten pásztáztam a terepet, ahol részeg fiatalok összenyomódva vonaglottak egy zenére. Önbizalmam egy perc alatt megcsappant és ex-barátom kezei közt akartam tudni magamat. Nem volt kedvem ehhez az egészhez, de egy kedves érintés azonnal kizökkentett a kisebb pánikrohamomból.

 - Igyunk valamit – mosolyodott el kedvesen. Követtem és a bárnál foglaltunk helyet.

 - Jake? – kérdezte a pincérlány felvirulva. – Örülök, hogy látlak – kiáltotta, míg tekintetét végig vezette rajtam. Zavarban voltam, de nem foglalkozva vele kértem egy kör vodkanarancsot. Egy mozdulattal felhörpintettem a tartalmát és nem sokkal ezután éreztem is a hatását. Jake-kel eljutottunk a harmadik körig, mikor bevetettük magunkat a tömegbe. Az alkohol mámorító hatása úrrá lett a testemen és egészen hozzá simultam.

 - Jól kiütötted magad – nevetett fel. Amitől azonnal pírba borult az arcom.

 - Csókolj meg – leheltem megbabonázva zöld szemeitől.

 - Ahogy akarod – susogta és édesen az ajkaimra tapadt. Mohón falta azokat, míg én elképzeltem, hogy Jacques az. Hirtelen egy kéz ragadott meg és kivonszolt a parkettről. Jake értetlenül meredt utánam, de még én is alig fogtam fel, hogy mi is történt.

 - Mit keresel te itt? – fordított magával szembe Shawn. Szemeim elkerekedtek meglátván az „elrablómat”.

 - Ezt kérdezhetném én is – nyelvem beszéd közben belegabalyodott saját magába, amitől kuncogni támadt kedvem. – Dave is itt van? – nyújtózkodtam és ekkor megjelent mellettünk Jake.

 - Ki vagy te? – nézett rá kanadai barátomra a szőke.

 - A barátja - intézett egy szúrós pillantást felé, aki így behúzott nyakkal elsomfordált. Idegesen pásztáztam Shawn arcát valami magyarázatot várva erre az egészre. Csak most vettem észre, hogy mi is fedte a testét. Egy kockás ing hozzá pedig egy fekete nadrág, haja tökéletesen be volt lőve és akaratlanul is, de eltátottam a számat. Szívdöglesztően nézett ki. Tökéletes vonások, telt ajkak, dús barna haj… egy igazi félisten.

 - Komolyan smároltál ezzel? – röhögött fel és a pulthoz vezetett. Az előbbi a pincérlány nyálcsorgatva vezette a tekintetét barátomra, majd megvetően rám. – Egy pohár vizet – villantott egy bugyiszaggató mosolyt a csajra.

 - Máris – vihogta idegtépően. – Itt is van – tért vissza egy pohár vízzel. Sokat mutató ingjét még jobban kigombolta, ezzel nem túl sok fantáziálást hagyva a hímnemű egyedekre. Shawn tekintete cicababa kebleire vándorolt és flörtölni kezdett a szőke lánnyal. Előttem. Nem egyáltalán nem megalázó, hogy nem rég még értem tepert, most meg egy idegen lány alá csapja a szelet. Idétlenül szürcsölgettem a vizemet, mikor egy mondat megcsapta a fülemet. – Van egy szobám – kacsintott a srácra.

 - Oké – nézett izgatottan a csajra. Komolyan mintha nem ültem volna ott mellette. Az testemben lévő alkoholtól, viszont nem tudtam gondolkodni, gondoltam, ha harc, hát legyen harc. Nem fogja elkapni előlem a jó pasikat ez a ribanc.

A táncoló tömegbe vetettem magamat és egy elég érdekes fajta táncot lejtettem. Két év modern tánc megtette a hatását. Egy kar fonódott a derekam köré és magához húzva, megfordított. Barna íriszei vágytól fűtve pásztázták a testemet. Kezeimet felvezettem a mellkasára és kacéran álltam pillantását.

 - Ezt most direkt csinálod? – horkantott fel. Testünk ütemre mozgott és éreztem a nadrágjában egyre növekvő dudort.

Egy gondolat nem hagyott nyugodni, de szórakozni jöttem ide nem? Hát akkor fölösleges aggódnom.

 - Meglehet – válaszoltam késve. Egy ilyen félisten mosolyt villantott felém, és ajkait az enyémekre tapasztotta. Egyszerre nyögtünk fel az érzésre, bársonypuha ajkai egészen a mennyekig repültem. Átkoztam magamat, hogy csak is részegen kóstolgathattam őket, tudtam, hogyha józan lennék, már rég kivágtattam volna ebből az épületből, de nem… egyáltalán nem voltam józan. Kezei szoknyám alá tévedtek és végig simított az érzékeny területen. Szájába nyögtem és mintha az életem múlna rajta, úgy kapaszkodtam a nyakába. Nyelveink halálos csatát játszottak, ami még jobban felizgatott, nem beszélve arról, hogy ujjai lent ügyeskedtek. – Shawn – nyögtem kéjesen, de az üvöltő zene miatt senki sem hallotta. – Istenem – nyöszörögtem, míg fejemet a vállába fúrtam. Ajkaival nyakam kényeztetésébe kezdett. Lábaim remegtek és éreztem a testemben épülő örömöt, amit ez a fiú okozott nekem. Nem bírtam, hangosan ziháltam a fülébe, amitől éreztem mosolyát a bőrömön. Féltem, hogy neki csak erre kellek, mikor én már szörnyen ragaszkodtam hozzá. Ujjai bugyim alá tévedtek és eldugta két ujját belém. Rég nem voltam szűz, így az érzés nem fájt. – Kérlek… gyorsabban – lihegtem. A fülembe kuncogott, de teljesítette a kérésemet.

 - Shawn? – hallottam meg bátyám hangját mellőlünk. Ujját villámgyorsan kihúzta belőlem, amitől fájdalmasan felnyögtem. Nem hagyhat így itt! Ez már több mint szemétség. – Shelly? Mit keresel itt… és mit csináltatok? – értetlenkedett. Mögötte Molly állt levakarhatatlan vigyorral a száján.

 - Táncoltunk – vette oda Shawn közömbösen, míg ujjaival az enyémet simogatta.

 - Jó… megyünk – húzta ki Mollyt maga után. Értetlenül néztem összekulcsolt kezeiket, de nem foglalkoztam vele túlságosan. Inkább a mellettem vigyorgó fiúra néztem. Félbe maradt kényeztetésem fizikai fájdalmat okozott.

 - Ne nevess ez… szörnyű – léptünk ki a levegőre.

 - Nem tudlak sajnálni – röhögött fel, magához szorítva remegő testemet. Egyszeriben boldogság öntötte el a szívemet, fejemet a mellkasába fúrtam és hagytam, hogy csodálatos illata körbe lengjen. Haza érve nem találtuk sehol, se Mollyt se Davet.

 - Ezt még visszakapod – motyogtam fel sem fogva saját szavaim jelentését.

 - Hidd el arra a napra várok, amióta megláttalak – csókolt meg

Reggel hatalmas és egyben öldöklő fejfájásra keltem. Levánszorogtam a lépcsőn, ahol Bella és Luke nevetgélve beszélgettek.

 - Így jár az, aki leissza magát – röhögött fel nővérem és egy bögre kávét nyomott az orrom alá. Addig mindenre emlékszem, míg azzal a szőke fiúval smárolok, de utána nem látok mást csak egy adag émelyítő sötétséget. Lassacskán mindenki lejött, csak Isa maradt fent. Shawn mellém telepedett és kérdőn nézett rám.

 - Emlékszel valamire? – nézett rám kíváncsian.

 - Nem, addig meg van, hogy egy szőke sráccal csókolózom – pirultam el, mikor értelmeztem, hogy ezt hangosan is kimondtam.

 - És még valami? – nézett rám hatalmas barna szemeivel. Megráztam a fejemet.

 - Bűntudatom van – néztem a fekete kávémra. – Én nem akartam semmit – néztem Mollyra, miközben az ágyamon fekve beszéljük meg a tegnap estét. – Az meg egyszerűen megemésztő, hogy a további eseményekre nem emlékszem – sóhajtottam fel.

 - Shawnnal voltál – bökte ki végül. Szemeim hatalmas méretűre kerekedtek.

 - Mi van? – néztem rá értetlenül.

 - Csókolóztatok és gondolom kielégített, mert az ujjai a bugyidba voltak – sorolta fel nekem a tegnap este eseményeit. És egyszerre minden beugrott.

 - Basszus… én ezt nem akartam – túrtam a hajamba.

 - Megbántad? – nézett rám kérdőn.

 - Nem – sóhajtottam és visszahanyatlottam az ágyra. Aj, nem bántam meg, sőt szörnyen élveztem, így visszaemlékezve. Újra át akartam élni, azt, hogy csókjaival bekebelezi az ajkaimat, míg puha érintéseivel becézget. Nem akartam, de mégis felülkerekedett rajtam egy furcsa érzés. Nem kívántam magamat újra egy emberhez láncolni, hogy megint úgy viselkedjek, mint egy pincsi kutya. Nem, élni akartam, de ezt nem lehet úgy, hogyha közben szerelmes vagy. Felálltam és a barna hajú fiú szobájába lépkedtem. Kitártam az ajtót, ahol ott ült telefonját nyomkodva. Tökéletes külleme most is elragadott, gyönyörűen nézett ki. Szemeit rám vezette és elmosolyodott, amitől az én arcomra is egy idétlen vigyor kenődött.

 - Emlékszem – mondtam ki közömbösen elfojtva érzelmeimet. 

Kedves Olvasóim! 

Nagyon köszönöm a pipákat és a kedves kommentet, persze nem feledkeztem meg az új feliratkózóról! Köszönöm, ti vagytok a legjobbak!

Na, hát itt is vagyunk... ez lenne a 7. fejezet. Nagyon sajnálom a késést, de csak így sikerült feltöltenem az új részt. Végre kissé több időm lesz írni, mert megszabadultam a felvételitől. 

Remélem elnyeri a tetszéseteket az új rész, ha minden igaz szombaton egy újabb friss résszel jelentkezem! Addig is legyetek jók ;)

Kérlek írd le a véleményedet! Nagyon érdekel, hogy eddig mit gondoltok a történetről :)

Puszi Kira!