3. Fejezet: Régi vagy új?

A pultnál ülve iszogattam a kávémat. A fejem szörnyen fájt és nem akartam a tegnapra gondolni. Sajnos mindenre emlékszem és így utólag, hatalmas hibát követtem el azzal, hogy megcsókoltam Shawnt.

 - Reggelt – ütötte meg a fülemet egy nem túl mély hang. Tekintetemet a lépcsőhöz vezettem, ott állt egy kinyúlt pólóban és egy nadrágban. Kócos hosszúkás tincsekkel, melyek belelógtak a szemébe, ezzel elrejtve őket előlem. Hirtelen meglepettségtől a számban lévő kávé az asztallapján végezte. Ijedten nézett rám, de szája sarkában mégis ott bujkált egy mosoly.

 - Szia – leheltem és egy ronggyal a kezembe felitattam a fekete folyadékot. Tekintete perzselte a bőrömet. Arcom már így is a vörös összes árnyalatában pompázott, de a jelenléte még inkább csak fokozta ezt. Helyet foglalt mellettem és öntött magának is egy csészényit az éltető kávéból.

 - Öhm…

 - Figyelj, lehetne, hogy a tegnapi dolgot elfelejtjük? – pillantottam rá. Tekintetünk találkozott, csokibarna íriszei örvényszerűen ragadtak magukba. Csak ültem ott és bámultam őt. Fehér bőre tökéletesen kihangsúlyozta telt rózsaszín ajkait, melyek tegnap oly nagy élvezetet nyújtottak nekem. Barna dús haja, meg egyszerűen tökéletes keretet adott, gyönyörű arcának. Zavartan túrt a hajába és tudatosult bennem, hogy eléggé feltűnően bámultam őt. A vér azonnal az arcomba szökött.

 - Oké – nevetett fel. – Mi van veled, rég láttalak? – intett a fejével a kanapé felé. Bólintottam és próbáltam rendezni kusza légvételemet. Furcsa és érthetetlen hatással van rám ez a fiú, akaratán kívül is. Helyet foglaltunk a puha ülőgarnitúrán és nekikezdtem a mesélésnek. – Ezért is ütötted ki tegnap magadat? – röhögött fel jóízűen.

 - Ja, nagyjából – nevettem fel én is. – És veled mi újság? Ugye a tegnapi csókommal nem csaltál meg senkit? – hördültem fel.

 - Nem nincs senkim – pillantott felém. Tekintetét mélyen az enyémekbe fúrta és egyszer csak az ajkamra pillantott. Megrázta a fejét és egy bocs mellet elhagyott. Sóhajtva felnéztem az órára, ami már fél tizenkettőt ütött. Az ajtó nyílt és Bella jött be anyával karöltve. Beletúrtam barna tincseim közé és felálltam segíteni nekik, mert látszólag épp a piacról jöttek meg.

 - Engem miért nem keltetettek fel? – vettem ki anya kezéből a szatyrot, ami tele volt mindenféle zöldséggel és gyümölccsel.

 - Nem akartalak zavarni – nyomott egy puszit az arcomra. – Nagyon jó idő van, miért nem mentek le a partra? – érdeklődött miközben a hűtőbe pakolgatta a cuccokat.

 - Jobban vagy? – bökött meg Bella. Csak bólintottam. – Én lemennék, ha lenne társaságom, a fiúkat lehet, hogy letudnám vonszolni és talán Beccát is rávehetem arra, hogy lejöjjön – könyökölt a pultra. – Ti Mollyval? –nézett rám. A telefonomat előkotorva írtam egy üzit.

Shelly: Nem jössz le a partra?

Molly: Először is, szia :) másodszor jól vagy?

Shelly: Jobban… na?

Molly: ott leszek… hányra menjek?

Shelly: 13

Molly: Ok

 - Jön – raktam el a telefonomat. Bólintott és felszaladt a fiúkhoz.

 - Jacques megy? Kérdezd meg őt is – mosolygott felém anya. Az arcom eltorzult és kinyögtem egy szót, ami még mindig szúrja a szívemet.

 - Szakítottunk – mentem fel az emeletre. Shawn szobájánál megálltam egy percre és heves szívveréssel bámultam egy ideig az ajtaját. De nem mentem be, simán át vágtam rajta és a saját szobámba jutottam.

A gardróbomban előkerestem egy szép fehér bikinit. Magamra kapva azt és egy falatnyi farmer sortot, plusz egy fekete ujjatlant, késznek nyilvánítottam magamat. Kiléptem a szobámból és Bellához néztem be, aki egy csini virágmintás fürdőruhában nézte magát a tükörben. Végül egy fehér ujjatlan és úgy, mint én, egy farmer sortot húzott magára. Egymásba karolva mentünk le a földszintre.

 - Készek vagyunk – kurjantotta el magát Bella és már hívta is fel Beccát, hogy merre van. – Szia, anya! – adott egy puszit anyu arcára és már indultunk is. Dave táskájában volt egy üveg hideg víz, hogy azért ne szomjazzunk nagyon. Molly és Becca is csatlakozott hozzánk így a végén elég sokan lettünk. A tengerparthoz érve boldogan konstatáltuk, hogy alig van ember a parton. Dave lerakta a cuccokat, itt gondolok az ernyőre és a plédekre, míg mi lányok neki kezdtünk vetkőzni. Mollyn egy fekete bikini, Beccán pedig egy narancssága feszített. Szerencsére mindannyian normálisa alakkal rendelkeztünk, így nem kellet bujdosnunk a tömeg elől.

 - Dögösek – füttyentett Shawn, mire csak egy szinkronos, kuss volt a válaszunk.

 - A testvéreimet hagyd, a többi mehet – röhögött Dave és levette piros pólóját. A ruhákat az ernyő alá pakoltuk, mikor az utolsó ember is levette a pólóját. Felsőteste gyönyörűen ki volt dolgozva és csak úgy vonzotta a tekintetet.

 - Ezt mondhatnánk mi is – kuncogott Becca.

 - Ne bámuld ilyen feltűnően – bökött oldalba Molly. Nevetve eredtem utána és mindketten a hideg habok közé vetettük magunkat. – Csak nem tetszik? – suttogta a fülembe Molly.

 - Nem – vágtam rá, de tekintetem visszavándorolt a flörtölő párra, azaz Shawnra és Beccára. – Az a lány csak szerintem nyomul? – pillantottam Mollyra.

 - Nem száz százalékosan – állapította meg nevetve.

 - Komolyan, ha tudtam volna, hogy azonnal ráveti magát Shawnra meg se hívom – ugrott rám Bella. Szerencsésen a víz alá buktam és fulladozva jöttem fel a víz fenekéről. Nővérem után vetettem magamat és fröcskölve ugrottam rá most én. Molly sem tétlenkedett, már kettős erővel nyomtuk a víz alá.

 - Ezt még visszakapod! – lélegzett mélyeket. A parton lévő emberek figyelmét szerencsésen magunkra vontuk, de nem foglalkozva velük folytattuk a játékot. Viszont véletlenül került egy kis víz Beccára, aki sikítva ugrott fel.

 - Hé! – nézett rám szúrósan.

 - Mi van félsz a víztől? – buktam a víz alá, feljőve hátra dobtam barna tincseimet. – Nem bánt – nevettem fel. Shawn röhögve pillantott felém és beugrott a habok közé.

 - Persze – duzzogott, de bele ugorva a vízbe egy hatalmas fröccsel állt bosszút rajtam.

Mikor kezdtem fázni, kimentem a vízből és napozni eredtem. Imádok itt élni, bármikor le mehetsz a partra és egyszerűen csodálatos ez a hely.

 - Shelly? – ébresztett fel az ábrándozásból egy mély hang. Ex-barátom állt ott félmeztelenül. Megforgattam a szemeimet és a többiek felé lestem, akik élvezték az egyre növekvő hullámok adta játékot.

 - Mit akarsz? – csuktam le újra a szemeimet. Nem tudtam nem észre venni görcsölő gyomromat és a benne tomboló pillangókat.

 - Tudom, hogy tegnap szemét voltam – foglalt helyet mellettem. – De annyira egy balfasz vagyok – nyögte ki. Szemeim kipattantak és érdeklődve lestem felé. – Szeretlek – nézett mélyen a szemembe. Szőke haját megfújta a szél, amitől az az arcába szállt, így persze elrejtve előlem kék szemeit.

 - Mi? – nyögtem ki, bambán mosolyogva. A többiek felé néztem és Molly, Bella és Shawn is engem pásztázott. Elfordulva tőlük újra Jacquesra néztem. – Mitől változott meg hirtelen a véleményed? – röhögtem fel.

 - Nem tudom, egyszerűen kellesz nekem, nem tudok nélküled létezni - mászott felém. És én hagytam neki. Hagytam, hogy izmos testével maga alá gyűrjön és, hogy puha ajkaival egy mennyei világba repítsen. Csókja mézédes volt, és éreztem, hogy újra élek.

 - Mi a fasz? – hallottam meg magam mögül egy értetlen hangot. Ijedten rebbentünk szét. Bella értetlenül, Molly idegesen, ahogy Dave is, de Shawn arcáról a mérgességet és a haragot tudtam csak leolvasni. Becca meg csak állt és nézett ki a fejéből.

 - Na, most takarodj innen, te idióta! – hördült fel Dave. – Mi a szaromat képzelsz te magadról? Itt teszed a szépet és a jót, míg tegnap szét basztad az agyát! – lépett előre egyet.

 - Ha ő is akarja, nem lehet beleszólásod – védekezett egy gúnyos mosoly kíséretében.

 - Mi van dobott a csajod és visszakunyerálod magadat Shellyhez? Van még bőr a képeden, hogy ide gyere? – értetlenkedett Shawn ezzel mindenki figyelmét magára vonva.

 - Igaza van… takarodj innen a büdös francba – állt elő Molly is.

 - Elég legyen! – szólaltam meg halkan. – Én döntöm el, hogy mi lesz jó?

 - De Shelly, holnap ugyanúgy dob majd egy ribancért, most is csak fájdalmat okozol magadnak, most az egyszer ne a szívedben, hanem az agyadban bízz – hördült rám Bella. Értetlenül álltam a két csoport közt. Szívem persze, hogy Jacques-hoz húzott, de az agyam Bellának adott igazat. Mégis akkor mire véljem azt a mondást, hogy a szívedre hallgass és ne az agyadra? Most akkor ez nem működik? Tudtam, hogy igazuk van, de itt a lehetőség, hogy újra kezdjük Jacques-kal, amire eddig vágytam. Lehajtottam a fejemet és egy mélyet sóhajtva néztem fel rájuk. A szívem a mellettem álló szőke sráchoz húzott, de tudtam, hogy a másik társaságban álló fiúhoz is egy gyengéd érzés láncol. Ha most elengedem a múltat, talán kezdhetnék egy új és jobb jövőt egy másik fiúval… már csak az a kérdés, hogy én akarok egy bizonytalan újat, ha most van egy biztos múltam.

Keves Olvasóim!

Itt is lenne a 3. Fejezet, remélem tetszik majd nektek a rész és megajándékoztok egy-két komival, nagyon örülnék neki. És persze hatalmas köszönet az előző részhez érkezett komikért. Imádlak titeket! Elkezdődött a téli szünet... végre.

Nem fecsegek itt tovább, mert meguntok.

Puszi Kira!